Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 23. (Budapest, 2021)
2. KIVÁNDORLÁS ÉS DEMOGRÁFIAI VISZONYOK „AZ ELHANYAGOLTSÁG ÉVTIZEDEIBEN”
MAGYAROK TEMETŐJE, Ó-ROMÁNIA A román kimutatásokból sajnálatosan nem követhetjük nyomon a magyarság asszimilációs veszteségeit, noha ezt a tételt nem csak Thirring baljós megállapítása szerint kell komolyan számításba vennünk.150 (S itt nem pusztán a román házastársat választó, ezért magyar állampolgárságáról lemondani kénytelen magyar nők 2%-ot kitevő csoportjáról van szó.151 ) A nem kis nehézségek árán kalkulált adatok időtállóságát a századforduló új jelensége, a továbbvándorlás is megkérdőjelezi. (Itt kell számításba vennünk az emberkereskedelem és prostitúció152 - sajnálatosan százakra tehető - áldozatait, akiket balsorsuk huzamos időre, vagy véglegesen messzire sodort a hazájuktól.) A nemzetiségi-nyelvi hovatartozás hiányzó romániai paraméterei miatt szinte lehetetlen megbecsülni, hogy ily módon mennyivel apadt a regáti magyar ajkú népesség. 150 Még az „elnemzetlenítő” politikájáért sűrűn kárhoztatott Magyarországon is 309 magyar, 42 német és 11 szerb község románosodott el 1850 és 1900 között. A román falvakból eközben 42 lett magyarrá, 13 németté és 6 szerbbé, 4 mássá. Barna 1908, 136-137. 151 Putnik 1901, 827. 152 A kettő nem azonos, hiszen a korszak sajtójában a gyermekkereskedelem eseteiről is olvashatunk, amelyet vélhetően nem (csak) a ferdült szexuális „szükségletek”, mint inkább a tehetős gyermektelen házaspárok érzelmi igényei hívtak életre. 153 MNL OL K 26 ME 604. cs. 1701/1904 XVIII, t. 144. asz. A Miniszterelnökség égisze alatt szerveződő romániai segélyakció teendőinek megállapítása és ütemezése szempontjából azonban a lehető legmegbízhatóbb létszámadatokra volt szükség. Egy a közös külügyminiszternek szóló átirat153 szerint az akció előkészítéséhez elengedhetetlen adatkiegészítést a regáti egyházi hatóságokkal elvégeztettek ugyan, ám szakszerű útmutatás nélkül. Az így kapott kimutatás érvényét erősen megkérdőjelezte, hogy a számláló biztosok sok esetben hontalan státuszú alanyokat is szerepeltettek listáikon. A külképviseletek konzuli apparátusának bevonásával ezeket a felméréseket később pontosították, de jobbára becsléssel. Az így letisztuló hetvenezres létszámban azonban bizonyosan szerepelt mintegy 13 ezer román állampolgár is (honosságot cserélt kivándoroltak, de akár moldvai csángók is). A Romániai akció munkacsoportja ezért határozott arról, hogy minden kolóniára kiterjedő népszámlálást kell elvégezni, a létszámadatokon túl lehetőség szerint a vallási 50
