Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 23. (Budapest, 2021)
2. KIVÁNDORLÁS ÉS DEMOGRÁFIAI VISZONYOK „AZ ELHANYAGOLTSÁG ÉVTIZEDEIBEN”
2. KIVÁNDORLÁS ÉS DEMOGRÁFIAI VISZONYOK„AZ ELHANYAGOLTSÁG... Jellemző, hogy a magyar népesség nyilvántartásában a román statisztikák eleve nem számoltak a magyar anyanyelvű zsidósággal, de ennél is aggályosabb volt az a gyakorlat, hogy a regáti kérdező biztosok a románul jól beszélőket - jelesül a hétfalusi csángókat - magától értetődően románnak számították.133 Az így készült hivatalos kiadványokban természetesen nyomát sem találni annak a nem elhanyagolható tömegnek, amelynek nemzeti azonosságtudata az ígéretes/ szorongató körülmények hatására átformálódott... Mindezen kategóriák, valamint a román állampolgárságú, de magyar ajkú csángók összességét számítva Hegedűs a regáti magyarság létszámát 200 ezer főre becsülte.134 A bukaresti újságíró, Vándory Lajos a felső határt még ennél is magasabbra helyezte, amikor alapos helyismerettel ugyan, de puszta becsléssel „közel egy negyed millió” regáti magyar szolgálatáról beszélt.135 133 Vargha Gyula KSH-igazgató 1901. május 23-i 14 oldalas jelentése Széli Kálmán miniszterelnöknek. MNL OL K 26 ME 548. cs. 1937/1901 XXXI. t. 811. asz. Ez részben a csángókon múlott! Kertész József tanító a hétfalusi csángókról úgy ír, hogy azok a jobb érvényesülés érdekében csaknem mindig románul beszélnek, még családi körben is. A csángók és székelyek Romániában. BMÚ, 1902. máj. 25. 134 Hegedűs 1902, 63-64. 135 BH, 1877. febr. 27./márc. 11. 136 Colescu 1905, 2. 137 Emlékeztető a Romániai akcióról. (1912. aug.) MNL OL K 26 ME 945. cs. 4301/1912 XV. t. Ehhez képest a Colescu által jegyzett Recensământul General al Populațiunei României136 1905-ben a népesség felmérés tudományos követelményeire nem sokat adva 65 800 „magyart” mutatott ki Romániában.137 Ami azért kirívóan alacsony érték, mivel a magyar állampolgárságúak teljes körét jelenti, tehát magában foglalja még az erdélyi román és szász bevándorlókat is. Ugyanakkor természetesen figyelmen kívül hagyja a moldvai csángó-magyarokat. A hazai közigazgatási hatóságok jelentései és azok a demográfiai számítások, amelyek a bevándorlási célország kimutatásain és kikötői statisztikákon alapultak, ha nem is alkalmasak a fenti ellentmondások megnyugtató feloldására, számbavételük mégis előbbre viszi gondolatmenetünket. Ezek szerint az 1881-1891 közötti időszakban a Romániával szomszédos erdélyi vármegyék kivándorlási vesztesége elérte a 6-8%-ot, de a századfordulóig még 3-5% között mozgott. 45