Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 23. (Budapest, 2021)
12. NEMZETTÖREDÉK ÉS NEMZETPOLITIKA. ÖSSZEFOGLALÁS ÉS KITEKINTÉS
MAGYAROK TEMETŐJE, Ó-ROMÁNIA zetek hangulatkeltő, olykor megbotránkoztató akciói viszont tudatosan szították az ellentéteket.1644 A vallási,1645 gazdasági diszkriminációnak,1646 hatósági,1647 sőt rendőri túlkapásoknak,1648 magyar kárvallottjai (is) voltak, ám az idegenellenesség számos megnyilvánulása ellenére a hazai közbeszédben forgó „elnyomás” váddal egy regáti magyar tanító mégis vitába szállt. A befogadó országot nagy olvasztókemencéhez hasonlította, ám a magyarok beolvadását a természetes aszszimilációval magyarázta, amiben a magyar kormányzat mulasztásai is közrejátszottak. A szerző felrótta, hogy amíg az Egyesült Államok kivándorolt magyarjainak fényes templomokat és iskolákat emelnek, addig ők „itten Romániában, egy hajításnyira hazánktól mindezeknek hiányában pusztulunk, veszünk.”1649 Csakhogy e vitacikk megírásakor az anyaország már nem csak Amerikában, de a határ mentén élő honpolgárai megtartása, védelme érdekében is fellépett. A regáti diaszpóra immár a magyarellenes megnyilvánulások, s az iskolai vegzá- 1644 A Kultúrliga elnöke az osztrák-magyar konzullal keveredett szóváltásba, amiért védelmére kelt egy pincérnek, aki magyar vendégét anyanyelvén szolgálta ki. A Kutschera-Gradisteanu affér. BMÚ, 1906. szept. 9. Az inzultált magyar-osztrák konzul. BMÚ, 1906. szept. 13. 1645 Vallásos propagandák Romániában. RMŰ, 1909. jún. 5. 1646 A magyar cselédek és idénymunkások bérét (vagy annak egy részét) gyakran visszatartották. A kormány utasította a délkeleti határmegyék főispánjait, hogy tájékoztassák a kivándorlókat a munkaalkalmakról, de - a visszaélések ellen - a szerződéseket az osztrák-magyar konzulok felügyeletével kössék meg. A romániai magyar munkások. RMŰ, 1912. aug. 15. 1647 Az anyakönyvi hivatalokban az adatközlő állítása ellenére ortodox vallást, vagy román nemzetiséget jegyeztek be a kérelmező igazolványába. Az útlevéllel nem rendelkezők neveit gyakran romános írásmóddal rögzítették, s ilyen „ellentmondásos” esetekben a magyar diákokat akár kitilthatták a magyar iskolákból. Újváry István 1910. okt. 29-ei levele Bánffy Dezső főgondnok, konventi világi elnökhöz. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 72. d. 6809/1910. 1648 Egy magyar bérkocsist a feleségével egy étteremben inzultáltak, majd a rendőrőrsön nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okoztak neki. Bántalmazott bukaresti magyar ember. RMŰ, 1910. okt. 13. Minthogy Bartha János orvosi látleletet vétetett fel, s a konzulátuson jegyzőkönyvbe vették az esetet, a feljelentett rendőr ügyében Brátianu kormányfő vizsgálatot rendelt el. Felpofozott magyar bérkocsi tulajdonos. RMŰ, 1910. okt. 16. 1649 Holló János így érvelt: „Nem áll az, h. valóságos elnyomás történik a romániai magyarsággal - és fájdalom, mégis áll az, hogy az eddig kivándorolt magyarság fele elveszett a magyar hazára nézve örökre, visszavonhatatlanul és kipótolhatatlanul, mert elnemzetlenedett, mert elvesztette anyanyelvét, mert többé nem tud arról, hogy ő magyar volt...”. Majd így folytatta: „ő az oka mindennek, mert kivándorolt, mert az idegenben Romániában e nagy olvasztó kemenczében összeolvadt az idegen anyaggal, a románsággal, nem erőszak útján, hanem templom, iskola és vezető hiányában.” El vagyunk nyomva? BMŰ, 1903. jan.l 1. 426
