Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 23. (Budapest, 2021)
2. KIVÁNDORLÁS ÉS DEMOGRÁFIAI VISZONYOK „AZ ELHANYAGOLTSÁG ÉVTIZEDEIBEN”
2. KIVÁNDORLÁS ÉS DEMOGRÁFIAI VISZONYOK„AZ ELHANYAGOLTSÁG... mabeliekkel való intenzív kapcsolattartás, a mindennapos román beszéd, s a magyar kolóniáktól való elszigeteltségük folytán gyorsan felszívódtak a gazdanemzet tömegébe, csakúgy, mint a szolgáltató ágazatban működő pincérek, gyógyszerészek, fényképészek, vagy akár a románul jól tudó (hétfalusi) csángó perecárusok, vendéglősök.117 117 Kertész 1913, 18. 118 Barabás 1901,430. 119 Az ehhez fogható eseteknek köszönhetően gyorsult fel a sikeres vállalkozók elrománosodásának folyamata, mint azt a hírneves Végesi László esete is példázza. Uo. 434. 2.5. Asszimilációs hatások Az idegenekre a beolvadás természetes tényezőin túl az asszimiláció célzatos, kényszerítő erőhatásai is ránehezedtek. Az még elfogadhatónak tűnik, hogy a magyar cipészek és posztókészítők a minőségi tanúsítványnak számító dél-erdélyi város, Brassó nevét a vásárlói igények szerint román nyelven tüntették fel áruikon, s hogy termékeiket a nagyobb becsben tartott francia megnevezéssel és használati utasítással hozták forgalomba. A módosabb magyar iparosok, kereskedők - ugyancsak üzleti érdekből - esetenként németnek vagy románnak adták ki magukat. Az viszont már a gazdasági diszkriminációt példázza, ahogyan a szakma mestereinek számító magyar kocsigyártókat 1895-ben adminisztratív eszközökkel tartották távol a bukaresti és franciaországi nemzetközi ipari vásároktól.118 A román hatóságok a durva nyomásgyakorlástól sem riadtak vissza: az iparosokat a cégtábláikra rótt magyar írásjelek használatáról súlyos bírságolással „szoktatták le”.119 A kivándoroltak érvényesülését a gazdasági feltételek mellett a jogi környezet is jelentős mértékben meghatározta. Mint fentebb említettük, csak kivételes esetben volt reményük román állampolgárságot szerezni, az elhibázott magyar honossági törvény (1879. L. te.) 31. §-a értelmében 10 év távoliét után elvesztették állampolgárságukat, „jöttment hazátlanokká” (haiman, bounghen, bozgor) váltak. 41
