Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 23. (Budapest, 2021)
2. KIVÁNDORLÁS ÉS DEMOGRÁFIAI VISZONYOK „AZ ELHANYAGOLTSÁG ÉVTIZEDEIBEN”
MAGYAROK TEMETŐJE, Ó-ROMÁNIA Az iparos szakmák művelői - az idénymunkásokhoz hasonlóan - láncszerű migrációval vettették meg a lábukat román földön. Különösen a korábban áttelepült iparosság körében az útlevélkérelmezésekben 20-50 fős, közösen útra kelő csoportok azonosíthatók. Mivel új állomáshelyükön nem szívesen alkalmaztak helyi munkásokat, az iparos mesterek, ha tehették, magukkal vitték családtagjaikat, segédjeiket, tanoncaikat, illetve az egyéb kisegítő személyzetet (kocsis, szolga), s ezek családtagjait. Az így kialakult kis kolóniák minimálisra csökkentették az érintkezést a helyi lakossággal, a velük való találkozási alkalom jórészt a piaci beszerzésre és a késztermékek értékesítését szolgáló vásárra korlátozódott, vagyis jellemzően a környezetüktől elkülönülten működtek.113 113 Nagy B 2010. A román fővárosban a Calea Moșilor környékén mintegy félezer jómódú csíki székely iparos élt a 19-20. század fordulóján, ezért a környéket a helybéli magyarok „bukaresti Csíknak” nevezték. BMÚ, 1902. nov. 30. 114 Márífy-Mantuano Rezső 1903. márc. 31-ei jelentése Láng Lajos kereskedelemügyi miniszternek. MNL OL K 26 ME 744. cs. 3408/1903 XVIII, t. 406. asz. (Id. 426/1908 XX. t. 234. asz-nál.) 115 Uo. 116 Emlékirat a Romániai akció gazdasági ágához. MNL OL K 26 ME 548. cs. 3879/1901 XXXI. t. 811. asz. Ha tehát migrációs szempontból van is hasonlóság az idénymunkások tömegével, a regáti tartózkodásuk hosszát és minőségét tekintve a két csoport jól elkülöníthető egymástól. Az egyéni iparosok köre ugyanis letelepedett életformát folytatott, s nagy részük biztos egzisztenciával rendelkezett. A Kereskedelemügyi Minisztérium századfordulós adatgyűjtése szerint számuk mintegy 2500 főre rúgott: 600 kovács és patkókészítő, 150 lakatos, 100 asztalos, 750 cipész, 150 tímár, 180 szabó, 50 szíjgyártó, 25 kőműves, 300 városi fuvaros, 100 kerékgyártó, s további 150-en egyéb szakmákban. A 800 háztulajdonosból azonban mindössze 300 rendelkezett tehermentes ingatlannal. Ez a megelőző évtizedekben kifejezetten jómódú réteg a századfordulóra nagyrészt eladósodott és deklasszálódott.114 Az említetteken kívül a román áruforgalom bonyolításában mintegy 150- 200 magyar kereskedő is közreműködött,115 akik a jobb érvényesülés érdekében alkalmasint németnek vallották magukat.116 A román fogyasztókkal és szak40
