Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 23. (Budapest, 2021)
2. KIVÁNDORLÁS ÉS DEMOGRÁFIAI VISZONYOK „AZ ELHANYAGOLTSÁG ÉVTIZEDEIBEN”
MAGYAROK TEMETŐJE, Ó-ROMÁNIA nyújtásokból is. A munkásokat a vendéglőkből uradalmi szekeresek szállították a földekre. A 2-6 fős csoportokban elszegődő munkások „húshagyó” étek, némi pálinka, de elfogadható fizetség fejében általában két hétig tartózkodtak egy helyen. Sokan az aratást megelőzően kapálással kezdték, takarmánykaszálással (árpa, zab) folytatták, majd csépléssel gyarapították bevételeiket. De voltak, akik télire a városokba húzódva favágással tartották fenn magukat.91 91 Uo. 440-441. A 28 kéve = 1 kalao/kalangya búza learatásáért 1 frank 20 bánit fizettek. Egy jó arató 3-4 kalangyát vágott le naponta. Természetben naponta négyenként 1 liter pálinkát, kétnaponta egy cipót kaptak. Tartalmas húsételt (rendszerint juhhúsból) azonban hetente csak két alkalommal, puliszkát viszont ötször ehettek. Napjában 11 órakor tök-, uborka-, almavagy szilvaleves. Délután 4-kor hagyma, kőkemény szárított, sózott oláhtúró, némi lével. Este többnyire saját pénzen kellett kipótolni a gyenge kosztot, a hiányzó kalóriát. Előfordult, hogy elküldték maguk közül valakit vásárolni, s dolgoztak helyette is, hogy olcsóbb legyen az étel, mint a (Tódor vagy a két Gyuricza nevű) kocsmárosnál. Barabás 1901,440-441. 92 Uo. 439. 93 L. Makkai 2000 94 Sebestyén 1989, 85-87. 95 A bukovinai hatóságok végül rendeletben tiltották meg, hogy az iskolás gyermekek útlevelet kapjanak. MNL OL K 26 ME 1210. cs. 4498/1912 XVII. t. 129. asz. A migránsok keresménye jövedelemadó-köteles volt. A nem fizetőket esetenként megveretés, vagy néhány napos hatósági elzárás figyelmeztette a hazatérés időszerűségére. Ezt a román vámosok - jövet-menet - a náluk talált tartós élelmiszerek megdézsmálásával nyomatékosították.92 A moldvai logofetek (uradalmi intézők) kecsegtető ajánlatai tavaszonként a bukovinai székelyek93 túlnépesedett falvaiból való fiatalokat is csoportos külföldi munkavállalásra bírták. Bojárok földjén, 60-150 kilométeres távolságban végeztek talajművelést és betakarító munkákat. Alkalmazásuk feltételeire jellemző, hogy a hazatérőket féregtelenítették, ruháikat kifőzték.94 A messzire szakadt székelység azonban a puszta létfenntartás érdekében a higiéniás veszélyeknél súlyosabb megpróbáltatásoknak is ki volt téve... A teljes fizikai-erkölcsi kiszolgáltatottságot jelentő „Móduvába járás” ügyében a józseffalvi igazgató-tanító 1910-ben az osztrák csendőrhatóságnál tett panaszt. „Az iskolás gyermekekkel való kereskedést” a fiatalkorúak útlevélkérelmeinek elutasításával sikerült korlátok közé szorítani.95 Viszont semmilyen tiltó rendelkezés nem tudta útját állni a székelyföldi cselédlányok tömeges kiáramlásának! A Romániai Magyar Újság cikkírója szerint 36
