Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 23. (Budapest, 2021)
10. ÖSZTÖNDÍJAS ANYAORSZÁGI KÉPZÉSEK
MAGYAROK TEMETŐJE, Ó-ROMÁNIA az anyaországba, hogy joghallgatóként folytassa tanulmányait.1347 Az egyéni életútnak ez a fordulata szöges ellentétben állt az akció vezetése által leszögezett elvekkel. Jeszenszky Sándor szavai szerint: „A Romániában élő magyarság legnagyobb része a munkás osztályhoz tartozván nemzetünk számára leginkább úgy tartható meg, ha körében művelt, hazafias, intelligens vezetőket talál.” S a miniszterelnökségi államtitkár ezzel az érveléssel utasította el Demeter újabb ösztöndíjpályázatát.1348 1347 Újváry István 1912. okt. 5-ei levele a Konventi Elnökséghez. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 70. d. 6634/1912. 1348 Jeszenszky Sándor államtitkár 1912. okt. 26-ai levele az Egyetemes Konventnek. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 70. d. 7045/1912. 1349 A Demeter pályáját egyengető református tanfelügyelő szavai is ezt tükrözik: „az akcziónak sem lehet czélja az, hogy az innen neveltetett, de az itteni életfelfogásból a hazai neveltetés által sem kiemelt tanulók ide visszaküldessenek”. Újváry István 1912. okt. 5-ei levele a Konventi Elnökséghez. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 70. d. 6634/1912. 1350 Újváry István 1912. nov. 29-ei levele a Konventi Elnökséghez. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 70. d. 7682/1912 A végzettek regáti „bevetésével” kapcsolatos felfogás azonban a kereslet-kínálati viszonyok szerint fokozatosan megváltozott, s mint a kivándoroltak „családegyesítését” ösztönző jelenség a végzős ösztöndíjasok munkavállalása és letelepedése az óhazában egyre elfogadottabbá vált.1349 Újváry István ezzel kapcsolatosan felhívta a Konventi Elnökség figyelmét arra, hogy a helyi magyar társadalom ismeretében nem szabad teljesíthetetlen feltételeket szabni a végzett ösztöndíjasoknak, hiszen a korábban soraikból kiemelkedettek nagy része sem tért vissza, az esperes szerint főként azért, mert a regáti magyarság „nem fogja akceptálni a saját sarjadékainak szánt vezető szerepet.” S éppen Demeter Jenő példáját hozta fel arra, hogy az óhazában tanultak a Regátban két lehetőség közül választhatnak: értékrendben és mentálisan vagy visszahanyatlanak a „kisebbségi” léthelyzetbe, vagy - kiszakadva onnan - a többségi közegben keresnek kapcsolatokat a felemelkedéshez, s a gazdanemzet „egyívású” tagjaival tartanak. Az érvényesülésért azonban rendszerint súlyos árat fizettek, óhatatlanul meghasonlottak önmagukkal. Az esperes szavaival: „...itt a kenyérkereseti érdek, amivel mindenki számol a hazai kivándorlottak intelligensebb elemei közül már többeket, mondhatnám sokakat tett fajukhoz hűtlenekké.”1350 S ez 344
