Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 23. (Budapest, 2021)
10. ÖSZTÖNDÍJAS ANYAORSZÁGI KÉPZÉSEK
10. ÖSZTÖNDÍJAS ANYAORSZÁGI KÉPZÉSEK végtére is természetes igénynek tekinthető, hogy a végzettek a képzettségüknek megfelelő szellemi/megélhetési szinten kívántak létezni. Hiszen az anyaországban idegen szokásokat és személyiségjegyeket felvett szakmunkásoknak és diplomásoknak - a velük szemben megnyilatkozó idegenkedés miatt - sem kedvük, sem lehetőségük nem volt arra, hogy saját anyanyelvi közösségük érdekében kiemelkedő aktivitást fejtsenek ki. Ezt ugyanis a személyükben veszélyes versenytársat sejtő egyesületi vezetők sem nézték jó szemmel. (Nem beszélve az iskolázatlan tagság tanult emberekkel szembeni ösztönös bizalmatlanságáról, amiről már esett szó a korábbi fejezetekben.) Budapest és a Miniszterelnökség távolából ezek a személyes döntéseket nagyban befolyásoló tényezők szóba sem kerültek, vagy ha igen, akkor nem a súlyuknak megfelelő nyomatékkal. A Miniszterelnökség referense az egyik iraton lejegyezte: ha az ösztöndíjprogram küldetéses feladatköreit a kitanított ösztöndíjasok nem tudják, vagy nem akarják beteljesíteni, az Üjváryék hibája, mert nem képesek jól megszervezni és „karban tartani” a regáti magyarságot. Romy Béla osztálytanácsos itt ceruzásán beszúrta, hogy a katolikus tanfelügyelőnek Üjváryéhoz hasonló tapasztalatai vannak.1351 Ezek az aggodalmak mindenesetre azt tükrözték, hogy a Regátba hazatérők nem érvényesülnek megfelelően kibocsájtó közegükben, s főként azért, mert a szegény sorból kiemelkedőknek nincs tekintélyük rokonaik, ismerőseik körében. 1351 A Konventi Elnökség küldi Újváry jelentését. Miniszterelnökségi belső feljegyzés. MNL OL K 26 ME 1114. cs. 7405/1912 XV. t. 1267. asz. 1352 Újváry István 1912. márc. 2-ai levele a Konventi Elnökséghez. RZsL, 2. f. Külügyi ir. 70. d. 1672/1912. Ezen új tapasztalások és felismerések is arra vezették a budapesti kormányzatot, hogy zöld utat adjanak korábban nem támogatott diplomák elnyeréséhez, „...daczára azon elvi kijelentésnek, hogy az actionak nem czélja voltaképpen felsőbb tanulmányokra neveltetni...” De tisztába jöttek azzal, hogy visszautasított, kedveszegett pályázók és családtagjaik nem lesznek elszánt építői a hitfelekezeti, s tágabb értelemben a nemzeti közösségnek.1352 így elfogadott tétellé vált, hogy a végzés előtt álló növendékek kezét már nem szabad elengedni, nehogy addigi erőfeszítéseik veszendőbe menjenek. S világossá vált az is, hogy 345
