Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 23. (Budapest, 2021)
7. GAZDASÁGI VISZONYOK ÉS INTÉZKEDÉSEK AZ AKCIÓ IDEJÉN
MAGYAROK TEMETŐJE, Ó-ROMÁNIA Tervezetét ugyan ad acta helyezték, 972 a kérdés miniszterelnökségi referense ugyanakkor Poliány felvetéseit tovább gondolva javasolta, hogy a hazai vállalatokat kötelezni kellene, hogy 1-2 regáti tanoncot is alkalmazzanak, akik hasznos állampolgárrá nevelve a szakképesítésük megszerzése után öregedő szüleiket is magukhoz vehetnék. Az ilyen típusú családegyesítés is alkalmas mód lehetett a regáti magyarok jelentős tömegének hazatérésére. A kivándoroltak gazdasági felkarolása nemzetpolitikai szempontból is érdemes „beruházás” volna - folytatta a szerző -, hiszen a regátiak a közhiedelemmel ellentétben a Himnuszon elérzékenyülő, erős nemzeti meggyőződéssel bíró emberek. 972 A szerkesztő 1908. jan. 7-én Budapesten tartott felolvasást a romániai magyar gyerekek hazatelepítéséről. Poliány Zoltán 1908. febr. 10-ei levele Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszterhez. MNL OL K 26 ME 744. cs. 1322/1908 XX. t. 234. asz. Poliány a továbbiakban azzal érvelt, hogy a román vállalkozások kötelesek alkalmazottaik %-ét román állampolgárokból kiválasztani. A magyar gyerekek pedig a román iparosok mellett kénytelenek a magyarokat lejárató véleményeket hallgatni, amelyek hatására nemzeti hovatartozásukban elbizonytalanodnak, s idővel beolvadnak. Ezzel elvész a magyar állam „befektetése”. Ezért a szerkesztő (és neje) felajánlotta, hogy lapjában társadalmi propagandát folytatna - évi 6000 korona, két szabadjegy és egy telefon ellenében - a magyarok, s főleg a gyermekek, visszavándoroltatásáért. E célra külön irodát nyitna, a magyar diaszpórát járná, s a gyermekeket egy országos szervezetbe gyűjtené az állami gondoskodás jegyében. A hazajutó gyermekek miatt visszaeső tanulólétszám - számításai szerint - két tanító fizetését tenné feleslegessé, ami elegendő fedezetet biztosítana szervező munkájához. 973 A kérvényező ács azonban vagyontalan ember volt! Molnár András földművelésügyi államtitkár 1908. márc. 20-ai levele Wekerle Sándorhoz. MNL OL K 26 ME 744. cs. 1354/1908 XX. t. 974 Marosludason (ahová korábban bukovinai székelyeket is telepítettek) 300-600 négyszögöles telket 70 filléres öl-áron kínáltak egy összegű befizetéssel. Temesrékáson 800 öles házhelyet adtak 400 koronáért, 2 éven belüli beépítési kötelezettséggel. Uo. A hazatelepítés mellett felhozott érvek ellenére a létalapnak tekinthető földbirtokok és munkaalkalmak szűkössége miatt tömegek megmozgatásáról szó sem lehetett! 1908 tavaszán az agrártárca államtitkára kénytelen volt elutasítani a csángóföldi Dormánfalva (Dormanești) magyar iparosainak kérvényét, mondván: telepítési elképzeléseikben ugyan számolnak kiszolgáló iparosokkal is kedvező árfekvésű beltelkeken, ám ennek előfeltétele a telekár előzetes kifizetése.973 Az állami földparcellázások részese Marosludason, vagy Temesrékáson is csak az lehetett, aki vállalta, hogy a kincstári telken záros időn belül házat emel.974 Csakhogy a regáti magyarság döntő hányada ezeknek a feltételeknek nem tudott meg256
