Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 23. (Budapest, 2021)
7. GAZDASÁGI VISZONYOK ÉS INTÉZKEDÉSEK AZ AKCIÓ IDEJÉN
MAGYAROK TEMETŐJE, Ó-ROMÁNIA tas ügyvéd szaktanácsadásával.904 Végül - utalva a szolgáltató jellegű szakmákban (kovácsok, kocsisok, gépészek stb.) mutatkozó gyors beolvadásra - az iparcentrumok és kikötővárosi dokkok magyar alkalmazottjait munkásotthonokba kívánta gyűjteni. Ezen intézményeknek szerepet szánt a munkaközvetítés és identitásápolás terén, de a kivándoroltak majdani haza-közvetítésében is. Az emlékirat szerzője végül arra figyelmeztetett, hogy a munkavállalók csoportosan elszegődve a béralkuban eredményesebbek lehetnek, s védettebbé válnak a beolvasztó hatásokkal szemben is.905 Tisza István Gaál felvetéseiről tájékoztatta a közös külügyminisztert, azonban több ponton finomításokat látott szükségesnek. A miniszterelnök levelének fontos kitétele, hogy a kormányzat a vázolt gazdasági lépéseket fokozatosan, lehetőleg kis költséggel kívánja megtenni.906 A kitűzött célok eléréséhez rendelt anyagi eszközöknek a belpolitikai válsággal küszködő „darabont-kormány” még inkább szűkében volt.907 Extenzív növekedésről tehát szó sem lehetett, ám a kormányzati szándék változatlan maradt. A ploiești-i leányiskola építése kapcsán Szmrecsányi Pál püspök azt a kormányfői instrukciót kapta, hogy a regáti magyarok gazdasági megerősítésükért „...minden lehető és megengedett eszközt meg kell ragadnunk.”908 Ez esetünkben azt jelentette, hogy „az iskola kiépítése körül felmerülő összes munkák magyar ajkú iparosoknak adassanak.. ”909 904 Uo. A cselédotthon vezetője - a szerző szerint - segítséget nyújthatna az ügyintézésben. Az intézmény olyan hellyé válna, ahol a hasonló helyzetű munkavállalók összejárnak, s érdekvédelmük is biztosított. Mindez építő hatást gyakorolna a folytonosan román közegben mozgó cselédlányokra. Gaál megfontolásra érdemesnek tartott egy közvetítő (dragoman) alkalmazását, aki egy nyugdíjas hivatalnok, vagy ingatlanvásári alkusz is lehetne, de helyismeretével segíthetné az olajozott és olcsó ügyintézést, természetesen követségi felügyelettel, hogy a baksisrendszer tönkre ne tegye ezt a szolgáltatást is. 905 Uo. 906 De jelezte azt is, hogy a konzulátusokon a magyar képviseletről külön, szóban kíván egyeztetni. Tisza István levele Agenor Goluchowski külügyminiszterhez. Tisztázat, 1904. ápr. 14. MNL OL K 26 ME 659. cs. 1710/1904 XVIII, t. 411. asz. 907 A kormányfő az 1906. évi költségvetés tervezésekor a következőket írta a katolikus akció-ág vezetőjének: „.. .a mostani political helyzet felment engem annak szüksége alól, hogy a takarékosság szempontját hangsúlyozzam.” Fejérváry Géza levele Várady L. Árpádnak. Tisztázat, 1905. okt. 1. MNL OL K 26 ME 744. cs. 4385/1905 XVII. t. 194. asz. 908 Miniszterelnökségi fogalmazvány Szmrecsányi Pál püspökhöz. MNL OL K 26 ME 575. cs. 2005/1903 XVIII, t. 407. asz. 909 Uo. 234
