Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 23. (Budapest, 2021)
2. KIVÁNDORLÁS ÉS DEMOGRÁFIAI VISZONYOK „AZ ELHANYAGOLTSÁG ÉVTIZEDEIBEN”
2. KIVÁNDORLÁS ÉS DEMOGRÁFIAI VISZONYOK„AZ ELHANYAGOLTSÁG... egyik jellemző karaktervonásának tekinthetjük a 19. század második felében. Nem véletlenül, hiszen a népesség kiáramlást elsődlegesen a megélhetési viszonyok romlása idézte elő. S ebben kétségbevonhatatlan felelősség hárult a mindenkori magyar kormányzatra. 2.2. Gazdasági és megélhetési viszonyok A dualizmus kori magyar gazdaság termelési kapacitásának jelentős bővülése ellenére a fejletlen hazai peremvidékek kétkezi munkavállalóit az elosztási viszonyok aránytalanságai, s a századvég romló megélhetési feltételei alaposan próbára tették. A szőlőkultúra jelentős részét - ahogy Franciaországban és Itáliában - a filoxéra hazánkban is tönkretette, miközben az első tőkés vállalkozás-alapítási láz (Gründerzeit) eredményeit az 1873-as pénzügyi válság söpörte el. A modern állam kiépülése az adóterhek növekedésével járt, s az évekig elhúzódó tagosítással tömegek szorultak ki a közföldek használatából. Mindez szerencsétlen módon egybeesett a demográfiai robbanás időszakával, amikor is az eltartott családtagok száma tovább növekedett. A dualista rendszerben a magyar gazdaság makacsul őrizte feudális jegyeit. A több százezer katasztrális holdra rúgó kötött birtokok léte, szabad birtokforgalomból történt kiragadása a földtulajdonlás végletes aránytalanságainak egyik legfőbb tényezőjévé vált. Az iparosodás üteme ugyan a század utolsó harmadában felgyorsult, részaránya azonban még közel sem érte el azt a mértéket, hogy érdemi javulás következzék be a munkaerőpiacon, vagyis, hogy a mezőgazdaságban feleslegessé váló tömegek hosszabb távú megélhetését - az átmeneti infrastruktúra-teremtő közmunkák után - a városokban összpontosuló ipar biztosítsa. A tömeges elszegényedésnek a délkeleti országrészben sajátos, kistérségi okai is voltak. Az élet- és munkakörülményeket jelentősen visszavettették a Keleti-Kárpátok mostoha természetföldrajzi adottságai. Az összterület majdnem felét erdőségek, 15%-át rétek foglalták el, s csupán egyötöde volt szántó (en21
