Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 23. (Budapest, 2021)
2. KIVÁNDORLÁS ÉS DEMOGRÁFIAI VISZONYOK „AZ ELHANYAGOLTSÁG ÉVTIZEDEIBEN”
MAGYAROK TEMETŐJE, Ó-ROMÁNIA nek azonban, közel 20%-a egész évben ugaron maradt). A gyenge termőtalaj, a meglehetősen rossz minőségű és elavult technikai eszközök és az alacsony trágyafelhasználás együttes alacsony termésátlagokat eredményezett.29 Nem véletlenül támogatta állami akció a trágyatelepek létesítését. E vidéket igen alacsony vagyoni és jövedelmi szint jellemezte, a szegénység általánosnak mondható: a birtokosok közül itt a legmagasabb azoknak az aránya, akik évente 5 koronánál kevesebb földadót fizetnek (több mint kétszerese az országos átlagnak), viszont a legkevesebben vannak az 50 koronánál többet adózók és a 10-50 koronát fizetők is.30 29 „.. .a székely a húgylét kiengedi az istállójából az utcára, úgy, hogy eső után egész barna lé folyik a patakokban....” Idézi: Nagy M 2015, 224. 30 Nagy M 2015, 222., 224. L. még: Uő 1997. 31 L. Balaton 2004. 32 A Szászföldről már az 1870-es években megindult a kivándorlás, mivel a szász falvak és parasztbirtokosok ugyanazokkal a problémákkal küzdöttek, mint az ország sok részében, egyetlen lényeges különbséggel: a szászok körében elenyésző volt a birtoktalan agrárnépesség aránya. Nagy M 2007, 101. A túlnépesedett hegyvidéki régiók fokozott megélhetési gondjai azonban távolibb megyék lakóit is a Regátba vezették, igaz, többnyire mezőgazdasági idénymunkákra. Nyitra megyéből pl. „600-1000 ember szokott leginkább Romániába kivonulni évenként a mezei munkák idején”. Idézi: Nagy M 2008, 91. A hegyvidéki Székelyföldön az ipar nem fejlődött,31 s a növekedés előfeltételének tekinthető erdélyi körvasút is csak késve, 1909-ben készült el, miközben a predeáli vasúti határátkelő - különben örvendetes - 1879. évi átadása sok székely fuvarost fosztott meg a biztos megélhetésétől. Az 1886-ban kirobbanó és évekig elhúzódó vámháború a székely és szász kisiparosok százait vágta el biztos romániai piacától. Minek következményeként a hanyatló vállalkozások jelentős számban kényszerültek a Kárpátok túloldalára települni, ahol a szakemberhiánnyal küszködő fiatal román állam tárt karokkal fogadta a képzett munkaerőt. (Noha ez a minőség a nyugati piacon aligha lett volna versenyképes.) A migrációs folyamatokban a „taszító okok” mellett tehát egyfajta túloldali gazdasági „szívóhatás” is érvényesült. Románia nem csak letelepedést, de vállalkozási- és adókedvezményeket is biztosított a hiányszakmák művelőinek, így kerekedtek fel a határvidékről a posztókészítő hétfalusi csángók, székely és szász iparosok,32 akik már évtizedek óta a román piacra alapozták megél22
