Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 23. (Budapest, 2021)
5. A REGÁTI MAGYAR KÖZOKTATÁS INTÉZMÉNYRENDSZERÉNEK MEGTEREMTÉSE
MAGYAROK TEMETŐJE, Ó-ROMÁNIA lemű tananyag elfogadása lett volna,441 másrészt abban a reményben, hogy az idegenben használhatatlan iskolai bizonyítvány egy újabb ok lesz arra, hogy a kivándorolt magyar családok visszatelepedjenek az anyaországba, ahol viszont érvényes, az előmenetelhez (pl. a választójogi cenzus eléréséhez) szükséges dokumentumnak számított. 441 A Szmrecsányi Pál püspöknek szóló fogalmazványban ez állt: „nem áll érdekünkben, hogy az iskola román képesítést adó bizonyítványok kiállítására jogot nyerjen”. 1903. febr. 8. MNL OL K 26 ME 575. cs. 407/1903 XVIII t. 407. asz. 442 A 15 éven felüli népességen belül 19,7%, de ha levonjuk a külföldieket (53,0%-os írásismerettel), és hontalanokat (44,4%-os írásismerettel), akkor csupán 17,1%. Barna 1908, 74. 443 Uo. 77. A magyar iskolák alapítása elemi érdeke lett volna a fiatal román államnak is, hiszen a török-fanarióta kor, valamint az orosz gyámság terhes kulturális örökséget hagyott hátra. A századfordulón a felnőtt korosztálynak csupán ötödé ismerte a betűvetés tudományát,442 s a tanköteles korosztálynak mindössze 39,9%-a járt iskolába.443 Ezen a helyzeten a magániskolák is sokat javíthattak, ám a többször említett idegenellenesség miatt a hatóságok számos nehézséget gördítettek a magyar iskolák útjába. Ami annál meglepőbb, mivel a magyar pénzen alapított és fenntartott tanintézetekben a román törvények tiszteletét a két felekezet tanfelügyelője (Kuczka és Újváry) a budapesti kormányzati utasításoknak megfelelően nyomatékosan megkövetelte. Éppen a zavartalan működés érdekében. E várakozásukban azonban csalódniuk kellett. A román tanügyi hatóságok kifogyhatatlan leleménnyel emeltek újabb és újabb kifogásokat, amelyek megalapozták a román nyelv és szellemiség fokozatos térhódítását a magyar iskolák falai között, de alkalmasak voltak a magyar intézmények ellehetetlenítésére is. Itt - összevetésül - fontos megjegyezni, hogy a hazai romáság tetszése szerint tarthatott fenn több ezer anyanyelvi felekezeti iskolát anélkül, hogy annak igazgatásába, tantervi követelményeibe a magyar hivatalosság beleszólt volna. A liberális magyar állam keretei között kulturális autonómiát élvező román kisebbségnél azonban a kivándorolt magyarok hátrányosabb helyzetben voltak, annak ellenére, hogy még csak nem is voltak a román állam alattvalói. Noha a berlini kongresszus ajánlásai szerint - külföldiként - ennél nagyobb tanszabadságra tarthattak volna igényt. 130
