Makkai Béla: Magyarok temetője, Ó-Románia. A regáti magyarság a dualizmus kori nemzetpolitikában - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 23. (Budapest, 2021)
4. EGYHÁZSZERVEZÉS, EGYHÁZI ÉLET
MAGYAROK TEMETŐJE, Ó-ROMÁNIA működési engedélyért folyamodó katolikus iskola igazgatója (vagy akár a hitközség) legyen. Ez azt a lehetőséget kínálta, hogy a magyar iskolák - szakítva az érsekkel - mentesülnek az ellenükben is folytatott „Kulturkampf ” negatív hatásaitól. Mindezt mérlegelve Tisza említett levelében úgy nyilatkozott: „... nem kívánatos, hogy az actiónak katholikus ága kizárólag az érsekség kezében legyen...” Másfelől viszont, kormányának az akcióban tanúsított mértéktartó, lojális viszonyulására utalva, erélyes fellépést sürgetett Goluchowskitól a román túlkapásokkal szemben, mondván, a válaszlépések elmaradása a bukaresti vezetést csak bátorítaná.326 326 Tisza Pallavicinire hivatkozott, aki szerint a magyar kormány tapintatosan és a nemzetközi jog szerint vezeti az akciót, hiszen a csángókat mellőzve, csak a magyar állampolgárokat karolta fel. A hazai sajtó Károly királyt a legnagyobb tisztelettel emlegeti, s a regáti magyarok szellemi orientációját célzó romániai képes kalendárium is számos, a gazdaállamot kedvező színben feltűntető cikket közöl. Éppen ezért meg kell követelni, hogy Románia se akadályozza jogos működésüket. (Ez utóbbi fordulat az iraton áthúzva, s helyette az szerepel, hogy Románia túlkapásai nem arányosak belső erejével és a Monarchia nagyhatalmi voltával.) Tisza István levele a közös külügyminiszterhez. Tisztázat, 1904. nov. 7. MNL OL K 26 ME 742. cs. 5136/1904 XVIII, t. 1702. asz. 327 A kormányzat a „magyar ügynök”-vádnak széles körben utána járt. Egyházi és diplomáciai körökből Marry de Val bíboros és Hodobay pápai vizitátor személyéhez jutottak el, megállapítva, hogy a címkézés egy forrásból való, valószínűsíthetően a bécsi nunciatúráról. Tisza István levele Agenor Goluchowskihoz. Tisztázat, 1904. dec. 2. MNL OL K 26 ME 742. cs. 5646/1904 XVIII, t. 1702. asz. A kormányfő mindenesetre éberen követte az érsek-ügy fordulatait és folyamatosan egyeztetett a diplomácia vezetőjével. Többek között arról is, hogy a Hornsteint ért bírálatban „a magyar kormány ágense” kitétel teljesen alaptalan, hiszen Hornsteinnel az eltelt évek alatt szó sem esett politikáról. Nehezményezte, hogy a Kúria nem nézi jó szemmel, hogy nemzetiségi vidéken a helyi nyelvet beszélő papok működjenek, s visszautasította a kettős mérce alkalmazását. A pásztoriás lehetőleg a hívek anyanyelvén történjen elvét „...a jövőben kellő értékére fogjuk leszállítani - mondotta -, mint olyan követelést, mely velünk szemben mindig, érdekünkben azonban sohasem érvényesíttetik”.327 A miniszterelnök összességében kecsegtetőnek találta a román kormányfő ajánlatát, hiszen a „saját jogon” engedélyezett iskolák egyszemélyi felelősei, az igazgató-tanítók révén a titkos nemzetvédelmi program sokkal inkább bizalmas mederben 100
