Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)

Kiss Sándor fogságnaplója

ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN

Isten áldjon meg benneteket, ha éltek. Isten adjon nektek csendes nyugodalmat, ha ez volt felőletek rendelése. Ettől nagyon féltem, hogy ezt most leírjam, de olyan nehéz és bizonytalan a helyzet.

Január 26. Ma voltam ismét Győrben. Egy volt tanítványommal is találkoztam. Láttam Gógl igazgatót is. Nem beszéltem vele, nem szerettem azt az embert, és nincs vele mit beszélnem. Tegnap jó híreink voltak, és ez mára mind szertefoszlott.

Este, ahogy jöttünk haza, borzalmas hóvihar volt. Itt ülök a meleg szobában. Nehéz volt a vasúttól idáig jönni, szomorú szívvel gondolok haza - van-e nekem valahol otthonom? Isten veletek, édes Iluskám, drága kisleányom!

Január TI. Győrben a fizetésem után is jártam.

Nem tudok hozzájutni a fizetésemhez. Ide utasítottak Győrszentivánba, de a községi jegyző csak az illetménylapra tud fizetni. Semmi hír nincs Pestről. Majd megbolondulok a bizonytalanságtól.

Január 28. Este van, most írtam levelet Sopronba Szombathelyi Jánosnének, Artner u. 1. szám alá, hogy Öcsit megtaláljam. Vajon ő él még? Jó éjszakát, édes Iluskám, drága kicsi Babukám.

Február 1. Minden sokat könnyebbedéit, most csak nyilvántartással foglalkozom. Ma kell átmennem Töltéstavára szánnal Mörkhöz. Fáj a megfagyott lábujjam. A bal lábamon a bütyök táján is hasonló tüneteket veszek észre.

41