Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)
Kiss Sándor fogságnaplója
ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN ártott meg neki. Édes Iluskám, kicsi kislányom, Isten segítsen meg benneteket! írtam ismét levelezőlapot is. Hogy elmegy-e, nem hiszem. Január 6. Azóta mindennap kivonulás. Hideg, keserves napok, de minden megy. Kint mindig nagyon fázom. A lábam fázik nagyon. Vékony a cipőtalp, nem bírja már. Este viszket a lábujjam. E napokban ismerkedtem az új környezettel. Parancsnokunk fiatal zászlós, kedves bajtárs. Civilben Ózdon tanító. Megnyerő, kedves modorú ember. A segédtiszt, Wittner keményebb fából van faragva. Bajtársias, ketten igen jóban vagyunk. Azt hiszem, az emberekkel össze tudok melegedni. A GH.-hadapród ideges ember. Klauz Sándor. Állandóan rágja a körmét, és olyan vidám ember benyomását kelti. Mellette van az öreg Bognár bácsi mint szolgálatvezető őrmester. Csendes, jólelkű öregember, civilben van. Megtudtam, hogy Gyöngyösre való. Mörk Győzőt jól ismerte. Általában az új környezet olyan emberekből áll, hogy velük a jövendő életközösség ellen panaszom nem lehet. Most csak az elszakadás és a céltalan ittlétem fáj, meg, hogy mindent, mindent elvesztettem abból, amit magaménak mondhattam. Isten segítsen meg Téged, édes feleségem, kicsi kislányom, adjon nektek a jó Isten segítséget, hogy átvészeljétek ezt a szörnyű, szorongó időt! Ma a század munkája közben megfigyeltem egy barna prémsapkás embert, nem haladt a kiszabott munkával. Félig sem lett kész azzal a darabbal. Persze, hogy nem haladt, cigányprímás volt Léván, Pusztai Rudolf. Jóképű, fekete bajuszú ember. No, Rudi, akar-é a legényem lenni, kérdem tőle. Igen, mondja. Tehát így lett 36
