Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)

Kiss Sándor fogságnaplója

ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN

Rudi a legényem. Nagyon jól választottam, mert figyelmes volt, s azt a kis munkát, amit körülöttem kellett végezni, sikeresen csinálta. Talán nagyobb úr lett, mint én, mert ettől kezdve nem vonult ki. Ott tartózkodott a századirodában. Lukács őrmester mellett, aki igen csinos fiatalember, igen sok éremmel díszítve a mellén. Minden írást elkészített, nekem csak alá kellett írni a jelentéseket. Lukács őrmester szinte kiütött a legénység közül kora miatt. Majd elfelejtettem, hogy talán a második napon a századkonyháról étkeztem. Bizony az sokkal rosszabb volt, mint amit a zászlóaljtörzsben adtak. Az első napon ebédre a húsleves után két adag marhahúst akartak adni nekem. Megkérdeztem, hogy az ide adott hús kié. Azt mondták, hogy az enyém. A legénység is ennyit kap, kérdtem, azt mondták, hogy egy darabot. Akkor ezt a másik darabot vigyék ki, mert nekem annyi jár, mint másnak. Ott volt még egy Iftanek nevű tizedes is. Az sem vonult ki, de ügyes beszerző volt. Tudott bort szerezni, néha hozott nekem is egy-egy litert, s az jólesett mindig.

Január 10. A kivonulásról berendeltek az irodába és megmondták, hogy leváltanak a kinti munkáról. Irodába kerültem. Mentve a hidegtől, a lábam kint, két ujjam megfagyott. Rossz a talp. Hogy jutok most cipőtalphoz? Nagyon sok rossz hír Pest felől. A város ostrom alatt áll. Jaj, édes Iluskám, mi is lesz a ti sorsotok, mi lesz a továbbiakban velem?

Január 12. Állomástiszt lettem. Rengeteg dolog és baj van az átfutó alakulatok elhelyezésével. Mihalovics Laci megmaradt a 222/8.

század parancsnokának. Öt is be akarták vinni irodába, de inkább 37