Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)

Kiss Sándor fogságnaplója

ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN

1945

Január 1. Ma voltam kint először a terepen. A 222/9.

század

parancsnoka lettem. A műszaki vezető tiszt megmutatta a munkát. ЛЛ formában

ásott gödör volt megkezdve, ezt kellett folytatni tovább.

A század emberei öreg, csendes, beteges emberek. Nagyobbrészt civilbe öltözött, gyenge ruhás emberek. Bakancsuk is gyenge. A föld kemény és igen kavicsos. 60 centiméter és fagyban alkalmatlan, rossz szerszámokkal dolgoztak. Csákány kevés, az is gyenge és életlen. Nem voltam rosszkedvű, hideg sem volt nagy, így a délelőtt eltelt.

Január 2. Nagy szél volt, és igen hideg, kint szenvedés volt a munka, úgy az embereknek, mint nekem. Nagyon nehéz napom volt. Gondolataim mindig egyre hazaszálltak, hol az elhagyott otthon, hol pedig a pesti elhagyott család állt előttem. A hidegben az emberek kórókúpokat tüzeltek el. Ott némi enyhülést éreztünk.

Január 3. Kellemes nap volt. A századnál reggel egy német gyalogsági bundás sapkát kaptam kölcsön. Egész betakarta a fülemet is. Estére aztán a lakáskérdés megoldódott. Erki vasutasékhoz, egy pompás szép szobába kerültünk. Mihalovics is, én is egy-egy sezlont kaptunk, huzat nélüli paplan és a bunda elég jó volt takarónak. Gyönyörű kis gondozott, villaszerű épület. Jó kályha. Végre egy igazán rendes helyre kerültünk a sok hányadtatás után. A torkom fájt egy kicsit este. Lehet, a tegnapi vad szél 35