Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)

Kiss Sándor fogságnaplója

ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN

December 31. Reggel jó meleg vízben mosdottunk meg a kéményseprő legény szobájában. A kéményseprők rendes emberek, de egy szobában aludtunk velük, ez számunkra nem volt kellemes. Az asszony egy kicsit nyavalygós nő volt, az ura meg néha rá-rá mordult. Tehát Győrszentivánban fogjuk eltölteni a szilvesztert. Sohasem volt otthon a szilveszter családi esemény, sohasem mentünk el sehová sem. Gondoltam haza, furcsán éreztem magam.

Még egyelőre semmi foglalkozást nem adtak.

A kéményseprőt Zahunveniczkynek hívták, az asszony édesapának szólította, amin Mihaloviccsal sokat mulattunk. Délután megadták a bevonulást. Holnap talán már ki is kell menni a terepre, ahol árkokat kell ásni a századnak. Estefelé véletlenül letörtem a villanykapcsoló gombját. Nem vették észre, én meg bölcsen hallgattam. Olyan bedugós kapcsoló volt. Visszahelyeztem a helyére, és mikor a háziak meggyújtották, a kezünkben maradt. Kis üröm a sok között. Nem sokáig maradtunk fenn. Lefeküdtünk. Nehezen jött álom a szememre. Éjféltájban nagy robbanásra ébredtünk. Azt hittem, jön az orosz, mert már délután lehetett látni, hogy a faluból is menekülnek. A németek üdvözölték az újévet. Annyi éles lőszert lövöldöztek el, hogy egy ezredet meg lehetett volna vele verni.

34