Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)
Kiss Sándor fogságnaplója
ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN tűk haza. Csak így tudtunk magunk számára tüzelőanyagot biztosítani. Vezér is, én is egy-egy sezlonon9 aludtunk. Az enyém rövidebb volt, de azért még csak valamit aludtam. Takaróm a bundám volt. Ruhástól aludtunk, mint eddig mindig. Ezt is meg kellett szokni. Hiába fűtöttünk, az egyes ablakú varroda már lefekvésre csikorgó hideggé vált. Lapot írtam haza itt is, mint Győrből is, de este megtudtuk, hogy hiába. Németek jöttek és újságolták, hogy Pest körül van kerítve. Semmi hír Húsról. Posta már nem jár. Mi lehet most szegény családommal? Sokat voltunk ismét fenn, nem tudtam aludni, velük kínlódtam szendergésemben. Reggel ismét a háziak szívességéből tudtam rendesen mosdani. 9 heverő December 27-én irtó hideg van kint. A kútban a víz be van fagyva. A karpaszományosok, akik kint egy kamarában magyar katonákkal aludtak, tetűt találtak. Tehát az első rém már itt van a láthatáron. Vezér Sándor hadnagy bemegy Győrbe sorsunk felől érdeklődni. Meleg szobában várom a délt. Délben gulyást adtak. Elég jó volt. Délután megint hírt kaptunk a faluból. Édes kicsi Iluskám, drága Babuskám, nagyon nehéz szívvel gondoltam rátok. A háziak kedvesek és jók voltak hozzánk. Este egy német hadnagy szállt be ehhez a házhoz. Ott vacsorázott a konyhában, ahol mi is beszélgettünk. Olyan menüt evett végig, hogy rossz volt nézni. Húsok, terítékbefőttek. Elhivatott a századából egy igen ügyesen játszó harmonikajátékost, aki igen nagy művésze volt a játéknak. 30
