Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)

Kiss Sándor fogságnaplója

ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN

Tudott szépen magyar dalokat is játszani. Pálinkával kínált a német tiszt. De az evése, a vacsorája rendkívüli volt. Ivott, evett összevissza, és a beszélgetéséből látszott, hogy ők még mindig, illetve hogy ő még mindig bízik a háború győzelmében. Nem úgy a zenész, az világjárt ember volt. Különféle államokban járt. Mint ő maga mondta, ő ismeri más népek kultúráját és művészetét, életét. A tiszt határozottan „Hitlerjugend

”10

nevelésű

ember, aki vallja és éli is a „Deutschland,

Deutschland über allest.

”11

A muzsikus már tudta, hogy a háborút Németország elveszítette. Sokáig fent voltunk, végre lefeküdtünk a hideg szobában.

10 A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt ifjúsági szervezete volt.

11 Németország, Németország mindenek felett.

Reggel, 28-án, december. Ismét falopás, délben káposztát adtak. Visszafelé jövet a kocsmába mentünk. Sorba állt a sok katona, de Vezér Sándorral mégis csak hozzájutottunk egy-egy fél liter finom borhoz. Azután egy csapat elsőrendű felszereléssel, remek téli sapkákkal és bekecsekkel menetelt Németország felé. Csupa fiatalember. Ezeknek a fronton kellene lenni, ha komolyan vennék a háborút. Kulacsot vettem a katonáktól. Este ismét muzsikáltak a németek. Mondta a tiszt a háziaknak, hogy holnap megy a frontra és a „Senki földjéről” majd hoz nekünk egy disznót a szíveslátásért. Tehát az én hazám ezeknek a „senki földje.” Estefelé megtudtuk, hogy a beosztás megtörtént. Győrszentivánba fogok menni. Ott leszek a 980. rögtönzött munkászászlóajhoz beosztva.

31