Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)

Borvendég Zsuzsanna: A nyugatos hadifoglyok sorsa a kommunizmusban

ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN

hasson a magyar foglyok kiszabadításáért.3

Dálnoki Miklós Béla, az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnöke elutasította a világhírű orvos ajánlatát, azonban a társadalmi nyomás hatására számos civil szervezet és politikai párt kezdett aktivitásba, hogy valamilyen megoldást találjanak a problémára. Egyházi méltóságok is felszólaltak hadifogolykérdésben: Mindszenty

József

hercegprímás és Grősz József érsek közösen hívták fel a miniszterelnök és a belügyminiszter figyelmét a Németországba került honfitársaink megoldatlan helyzetére.4

A fogságba esettek kiszabadítása kötelező programponttá vált a pártok kommunikációjában, hiszen az őszi nemzetgyűlési választásokra készülve enélkül nem lehetett politikai tőkét kovácsolni. A kommunisták is felismerték a kérdés kiemelkedő jelentőségét, és mindent megtettek azért, hogy kisajátítsák a tematikát.

3 Erdős 2015, 176.

4 Balogh 2011, 41.

A Magyar Kommunista Párt számára a hadifogolykérdés többszörösen összetett problémát rejtett: a népszerűségük növelése érdekében mindenképpen magukhoz kellett ragadniuk a kezdeményező szerepet, azonban a szovjet lágerekben raboskodó honfitársaink sorsához csak kényes finomsággal közelíthettek. Ebben a kérdésben a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) helyi vezetője, Vorosilov marsall igyekezett a kommunisták kisegítésére, amikor 1945. augusztus 22-én magához kérette Gyöngyösi János külügyminisztert, és bejelentette, hogy a Szovjetunió „az 123