Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)

Borvendég Zsuzsanna: A nyugatos hadifoglyok sorsa a kommunizmusban

ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN

összes magyar hadifoglyokat szabadon bocsátja.”5

A választások előtt a szovjetek éltek is a kommunisták népszerűsítését növelni szándékozó gesztussal, azonban tudjuk, hogy a november 4-én megtartott voksolás a baloldal csúfos vereségét hozta. Néhány ezer magyar valóban szabadult 1945 őszén a kommunista birodalom fogságából, de számuk elenyésző volt a távoli táborrendszerekbe hurcoltak létszámához mérten, s nekik még hosszú éveket kellett várniuk, hogy megláthassák újra szülőföldjüket - már, aki megélte ezt a napot.

5 Szabad Nép, 1945. augusztus 23. 1.

6 Péter Gábor életútját lásd: Müller,

2017.

Egyszerűbb feladatnak tűnt a Nyugatra került honfitársaink sorsának megoldása, amelynek gyakorlati kivitelezését többek között azért akarta magához ragadni a kommunista párt, mert propagandájuk szerint a náci és nyilas seregekkel elmenekült emberek között rengeteg kollaboráns és háborús bűnös volt. A futószalagon sorjázó népbírósági perek lefolytatásához vádlottakra volt szükség, hiszen a nagyszámú „fasiszta elem” felmutatását a kiépülő kommunista hatalom egyik legitimációjának szánták. Nem véletlen, hogy Péter Gábor,6

a Budapesti Rendőrfőkapitányság Politikai Rendészeti Osztályának (PRO) vezetője személyesen kívánta felügyelni a Nyugatról hazatérők ellenőrzését: már 1945 júniusában megfogalmazta, hogy a Belügyminisztériumnak egy bizottságot kellene Németország nyugati övezeteibe és Ausztriába küldenie azért, hogy felderítsék az ott rekedt 124