Köő Artúr (szerk.): Ecsettel a nyugati hadifogságban. Kiss Sándor naplója - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 22. (Budapest, 2020)

Borvendég Zsuzsanna: A nyugatos hadifoglyok sorsa a kommunizmusban

ECSETTEL A NYUGATI HADIFOGSÁGBAN

lelem. De a legsúlyosabb következmények a hazatérés után vártak rájuk: évtizedekig viselniük kellett a „nyugatos” bélyeget, amellyel eleve a társadalom nemkívánatos csoportjai közé sorolták őket. A rendszer potenciális ellenségeivé váltak.

A világháborús sokk, a német majd a szovjet megszállás, az ország gazdasági javainak elhurcolása, a civil lakosság kiszolgáltatottsága az erőszakoskodó és a hadifogoly „tervszámokat” kényszeresen teljesítő szovjet hordáknak kimerítette a nemzet lelki és anyagi tartalékait. Az újrakezdés és újjáépítés előfeltétele az életben maradt, de fogságba esett honfitársaink kiszabadítása, hazaszállítása lett; szinte nem volt olyan család a trianoni határokon belül, amelyet ne érintett volna közvetlenül a veszteség.1

A háborús pusztítás árnyékában a legfájóbb seb a munkaképes, családfenntartó férfiak hiánya volt, de nemcsak értük aggódtak az itthon maradottak, hanem azokért a százezrekért is - közöttük rengeteg nőért, családanyáért -, akik polgári áldozatként kerültek szovjet fogságába. Nem meglepő tehát, hogy 1945 nyarára a hadifogolykérdés vált a legsürgetőbbé a magyar társadalom számára. Szent-Györgyi Albert professzor - aki a háború alatti nemzeti ellenállás egyik vezetőjeként rengeteg honfitársunk életét mentette meg a náci és a nyilas terrortól2

- 1945 nyarán nemzetközi tekintélyét kívánta latba vetni azért, hogy közbenjár1 Bognár 2010, 131.

2 Szent-Györgyi Albert ellenállásban játszott szerepéről lásd: M. Kiss - Vitányi 1983.; Kovács 2014, 197-208.

122