Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Agócs Gergely: A Kaukázus szérűjében. Az észak-kaukázusi türk népek zenefolklórjának magyar őstörténeti vonatkozásairól
A KAUKÁZUS SZÉRŰJÉBEN: AZ É S Z A K-K A U KÁ Z U S I TÜRK NÉPEK... veltségének különféle elemei. A halászattól a hitvilágon és a zenefolklóron át az epikus hagyományig bezárólag sorakoztak a nyelvészeti hátterű prekoncepció tételeinek igazolását akarva szolgálni hivatott vagy akaratlanul, pusztán csak a korszellemnek megfelelően ide csatlakozó, összehasonlító vizsgálatok. A magyar származástudatról szóló iskolai tananyagok, valamint más, „kompetens narratívák” kialakításában is a finnugor nyelvi rokonság vált meghatározóvá, hiszen a magyar tudományosság fősodrának hivatalos álláspontja hosszú időn át a nyelvi kapcsolatrendszert tekintette irányadónak minden egyéb kulturális, avagy „vérségi” rokonság megállapításának kérdésében. A néprajztudomány oldalágán kibontakozott népzenekutatás is egy egész sor hasznos és nem utolsó sorban komoly tudományos érvekkel alátámasztott adalékkal szolgált a magyar őstörténetet elénk táró kép megrajzolásához. E diszciplína kiváló magyar művelői viszont kimutatták, hogy a finnugor nyelvi kapcsolatok által kijelölt irányban hiányzik a dallamrepertoár meggyőző súlyú hasonlósága, s a tárgyterület vitáit ismertető monográfia összegzéséből is csak annyit tudunk meg, hogy hasonlóságot leginkább csak a beszéddallami képletek zenei vetületei terén lehet kimutatni.10 Azt, hogy a zenei rokonságot nem lehet a nyelvek összefüggésrendszere mentén megrajzolni, számos nemzetközi példa bizonyítja: gondoljunk csak például az indoeurópai nyelvcsalád népeinek szerteágazó zenei hagyományára.11 A magyar népzene összetettebb, pusztán a beszélt nyelv melodikai készletéből le nem vezethető alakzatainak összehasonlító vizsgálata kimutatta, hogy zenefolklórunk dallamrepertoárjának törzsanyaga leginkább a sztyeppe övezet kultúráiban, és itt is elsősorban a türk nyelveket tölthették, és a téli szállásaik lehettek a népnevünket (vagy a Megyer törzs nevét) máig őrző Madzsar városa környékén, azaz a Kuma folyó völgyében (a Kuma a toponim orosz alakja, a folyó neve az itt élő türk népek körében Kum). A Kuma a Kaukázus északi előterében halad, kelet-nyugati irányban kettészeli a Sztavropoli Határterületet, majd Kalmakföld és Dagesztán határfolyójaként torkollik a Kaszpi-tengerbe. 10 L. Szomjas-Schiffert 1976/2, 99. 11 Ha áttekintjük Sipos Jánosnak a türk nyelvcsalád különféle népei zenefolklórját ismertető munkáit, azok alapján is kirajzolódik, hogy a zenei anyanyelv adott esetekben még az azonos nyelvet vagy egymáshoz közel álló nyelveket beszélő, de egymástól nagy távolságokra élő csoportoknál sem kötelezően egyazon zenei kultúrához tartozik. Vö. Sipos 2001; 2009; 2014; Sipos-Tavkul 2012. 87
