Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Agócs Gergely: A Kaukázus szérűjében. Az észak-kaukázusi türk népek zenefolklórjának magyar őstörténeti vonatkozásairól
MAGYAR ŐSTÖRTÉNETI MŰHELYBESZÉLGETÉS követelő, erőszakos folyamata az 1930-as évek végére zárult le. Ez azt jelenti, hogy saját nogaj adatközlőink legidősebb generációja még sátorban született, és tagjai még személyes emlékeik alapján tudták felidézni a nagyállattartó nomád életforma egyes mozzanatait. Elbeszéléseikből kibontakozik a hatalmas területeket bebarangoló, síkvidéki legelőváltó pásztorkodás képe, melynek téli szállásterületei a Kaukázus tövénél vagy a Fekete-tenger mellékén, a nyáriak pedig innen nemegyszer 2000-2500 kilométerrel északabbra, a ligetes puszta felső, átmeneti térségében, valamint a lombhullató erdő vékony sávjában voltak. A nogajok a legjobb nyári legelőket keresve gyakran eljutottak egészen a ligetes sztyeppe északi széléig, azaz a boreális zóna déli határáig, adott esetekben egészen az Urál déli vidékéig (a mai Dél-Baskíriáig). Ne feledjük, hogy ez a térség máig viszonylag ritkán lakott területnek számít, és az intenzív szántógazdálkodás itt csak a szovjet időkben indult meg. A gyér településhálózat és a nagy kiterjedésű, háborítatlan füves és ligetes növénytársulások korábban biztosították a síkvidéki nomád legelőgazdálkodás szükséges mozgásterét. Ha a megélhetésnek ezt az üzemvitelét a korábban itt élő, más nagyállattartó nomád népekre, köztük a magyarság itt élő őseire is érvényesnek tartjuk, akkor viszont a „feltételezett őshaza” elméleteinek hivatkozási platformjául szolgáló régészeti tényanyag vagy akár a Julianus barát első útjáról fennmaradt jelentés magyarokkal kapcsolatos, földrajzi támpontokat tartalmazó információit8 is úgy értékelhetjük, hogy azok a honfoglalók törzsszövetségének keleten maradt, akkoriban épp arra járó, nomadizáló tagjairól tanúskodnak. Ez megválaszolná azt a kérdést is, hogy Julianus első, 1235-1236 során végrehajtott utazása előtt néhány évvel (1231 és 1234 között) Ottó barát hogyan találkozhatott magyarokkal a Kaukázus vidékén.9 melléke, továbbá ezek részeként a nogajok szállásterületei nem szabadultak fel az orosz fennhatóság alól. Ez a törököket támogató muszlim lakosság tömegeinek, köztük százezres nagyságrendű nogaj csoportoknak is az Anatóliába történő emigrálását eredményezte. 8 L. Györffy 2002, 61-71. 9 Vö. Katona 1981, 95. A Kuma vidéki, keleten maradt magyarok a nyarat Dél-Baskíriában A magyar őstörténet különféle vonatkozásait tárgyaló munkákban hosszú évtizedeken keresztül elsősorban az uráli, illetve „finnugor” nyelvi rokonság okán jelentek meg az ezen az ágon számon tartott népek hagyományos mű86
