Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Agócs Gergely: A Kaukázus szérűjében. Az észak-kaukázusi türk népek zenefolklórjának magyar őstörténeti vonatkozásairól
A KAUKÁZUS SZÉRŰJÉBEN: AZ É S Z A K-K A U KÁ Z U S I TÜRK NÉPEK... mely szerint a honfoglalók 9. századi törzsszövetsége jellemzően nagyállattartó, lovasnomád életformát folytatott,4 akkor tanulságos lehet a honfoglalás eseménysorozatának kiindulópontjául szolgáló térségben az aprólékosabban megismerhető, közelebbi múlt nomád kultúráinak vizsgálata.5 A Kárpát-medencétől keletre elterülő füves puszta övezetének európai részén, a Fekete-tenger és a Kaukázus északi előterében a legtovább a nogaj nép élte a mobilis (no mád), nemezházlakó pásztorok életét.6 Az orosz hatóságok a 18. század végétől kezdve igyekeztek korlátozni a mozgásukat, de letelepítésük csak Sztálinnak sikerült.7 Az ellenőrzés, a titkosszolgálatok tevékenysége ugyanis nem lehet hatékony egy folyamatosan mozgó, állandó lakhellyel nem rendelkező társadalmi csoport esetében, márpedig a sztálini kommunizmus terrorjának működtetése pont erre az „átláthatóságra” épült. A nogajok letelepítésének sok áldozatot 4 Ezt a feltételezést erősíti Julianus barát jelentésének megjegyzése, mely szerint „Földet nem művelnek, lóhúst, farkashúst esznek, kancatejet és vért isznak. Lovakban és fegyverekben bővelkednek, és igen bátrak a harcban.” L. Györífy 2002, 66. o. 5 Azok a polémiák, melyek a honfoglaló magyar társadalom földművelését vagy annak aránybéli jelentőségét taglalják, elsősorban nyelvészeti adatokra és következtetésekre támaszkodnak. Ezek értelmében a földművelés technológiáinak vagy eszköztárának, terményeinek vagy termékeinek terminológiája, továbbá e szókészlet etimológiája azok „származását”, azaz érkezésük irányát is explicite bizonyítaná. Itt szeretném megjegyezni, hogy a magyar nyelvben például a nőstény lóra használt mindkét kifejezésünk (kanca, kabla) szláv eredetű. A fenti logikát követve az ősmagyaroknak a szlávok közvetítésében kellet volna megismerniük a nőstény lovat. 6 L. TpenaB/iOB 2002; AzmeBa 2014; Vö. Khodarkovsky 2002. A magyar szakirodalomban több helyen a nomád pásztorok életformájához kapcsolódóan a sátorlakó kifejezés honosodott meg. A türk eredetű sátor szavunk viszont a nogaj nyelvben kis, hevenyészet lakóhelyet jelöl (safír), míg a terme a favázas, kerek nemezház neve, ennek rokona lehet a magyar terem kifejezés (a nemezház szinonimája a nogajban még a kiyiz üy is, a terme eredeti jelentése a faváz volt). 7 Az Arany Horda bukása (1395) után ezen a területen a Nogaj kán nevét viselő kipcsak törzsszövetség államalakulata, a Nogaj Horda (1438-1634) gyakorolta a hatalmat. Országuk fénykorában, a XVI. század folyamán a Duna-deltától az Arai-tóig terjedt; a nogajok ebben az időszakban egy rövid ideig még Moszkvát is adóztatták. Az ezt követő évszázadban (1547-1634) ádáz harcokat vívtak az egyre erősödő orosz hatalommal, míg önálló államiságuk a kalmakok támadásával (1634) megszűnt létezni, és az akkorra már két részre szakadt ország keleti részét (Nagy Horda) lakó nogajok a cár alattvalóivá váltak. A nogaj államalakulat nyugati régiói (Kis Horda) ugyanebben az időszakban beolvadtak a Krími Tatár Kánságba. A krími háború idején (1853-1856) a térség muszlim lakosságának többsége, így a nogajok is az Oszmán Birodalom oldalán az oroszok ellen harcoltak. Bár a háború az orosz félre nézve katasztrofális vereséggel végződött, a Kaukázus északi előtere és a Fekete-tenger 85
