Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Tihanyi Balázs – Marcsik Antónia: Az Alföld történeti embertani képe a szarmata időszaktól az Árpád-korig. Rövid összefoglalás
AZ ALFÖLD TÖRTÉNETI EMBERTANI KÉPE A SZARMATA IDŐSZAKTÓL AZ... történeti embertani, taxonómiai alapkutatásokat, így bár relatív különbségek megállapítása lehetséges, nem ismert, hogy az egyes csonttani morfológiai jellegek ténylegesen mennyire fejezték ki az egyén külsőségeiben is megnyilvánuló jellegzetességeket. Mindezen túl alapvetően meghatározzák a vizsgálati lehetőségeket a régészeti módszertani jellegű kritériumok is, úgymint a temető feltártságának mértéke, a feltárás típusa és éve, valamint a síregyüttes és a temető datálásának lehetőségei. Sajnos többségében csak részlegesen feltárt temetőanyagok állnak rendelkezésre, a 20. század első felében az emberi csontokat pedig még nem, illetőleg csak részben gyűjtötték. Sok esetben a klasszikus régészeti - tipológiai vagy numizmatikai - alapú datálás nem eléggé precíz, esetleg nem is lehetséges (pl. mellékletek vagy dokumentáció hiánya), de a természettudományos keltezés! módszerek (pl. radiokarbon-vizsgálatok) széleskörű és biztos alkalmazása sincs még teljesen megoldva. Ez különösen a több korszakon átívelő lelőhelyek esetében jelent problémát, hiszen a kontinuitás kérdésének vizsgálatához biztos alapokon elkülönített időbeli csoportok összehasonlító elemzése szükséges. Mindezeket tehát szem előtt kell tartani az eddigi kutatási adatok értelmezése és a következtetések levonása során. 2. A szarmata időszak A szarmata időszak embertani kutatása viszonylag korán, már a 20. század első harmadában megindult.5 Azóta számos kutató foglalkozott és jelenleg is foglalkozik a szarmaták biológiai arculatával,6 így az időszak népességére vonatkozó tanulmányok száma meglehetősen nagy. Ennek ellenére mégis nagyon keveset tudunk az embertani jellemzőikről. A leletekre általánosan jellemző a rendkívül rossz minőségi és mennyiségi megtartási állapot, amelynek oka több, 5 PL Bartucz 1938; Malán 1939. 6 PL Bartucz 1961; Bartucz 1966; Wenger 1968; Marcsik 1975; Pap 1983; Farkas-Marcsik- Szalai 1991; Czékus 1997; Guba-Szathmáry-Marcsik 2002; Marcsik-Szathmáry 2002; Márk 2003; Paja 2003a; Paja 2003b. 33
