Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Tihanyi Balázs – Marcsik Antónia: Az Alföld történeti embertani képe a szarmata időszaktól az Árpád-korig. Rövid összefoglalás
MAGYAR ŐSTÖRTÉNETI MŰHELYBESZÉLGETÉS ciója, vagyis a csontokon detektálható jelenségek minőségi és mennyiségi leírása.1 1 Lipták 1959a, 112-113; Nemeskéri-Lengyel 1963, 333. 2 A taxonómiai elemzések célja az embertípusok vizsgálata. A Kárpát-medence történeti embertani anyagában az europid és mongolid nagycsoportba, valamint ezeknek az átmenetébe tartozókat különítette el a kutatás. A vizsgálatok során nagyon sok morfológiai jegyet és metrikus jellemzőket vesznek figyelembe a koponyán és a poster anialis csontokon. 3 Az oszteometria tárgykörén belül elsősorban a koponya jellemzőit vizsgáló kraniometriai analízist emelhetjük ki. A kraniometria tárgykörébe az egyezményesen és egységesen használt (pL: Bräuer 1988) mérőpontok közötti távolságok, szögek és az ezekből számított indexek, azaz kvantitatív jellegek tartoznak. Ilyen például a koponya hosszúsági és szélességi indexei vagy éppen az arc magassági és szélességi indexei. 4 Összefoglalóan: Szeniczey 2019. A történeti népesség biológiai rekonstrukcióját több különböző módszerrel lehet megvalósítani. Ezek közé tartozik a metrikus és morfológiai adatokra épülő jellegegyüttesek értékelésén alapuló taxonómiai vizsgálat,2 a különböző mért adatok matematikai-statisztikai (biometriai) analízise,3 a non-metrikus jellegek (epigenetikus variációk) kiértékelése, de hasonló kutatási célok vezérlik a kóros elváltozásokkal foglalkozó paleopatológiai és újabban a biokémiai-molekuláris kutatásokat is. Jelen tanulmány célja, hogy a megjelent közlemények alapján megközelítő képet adjon a szarmata, a gepida időszak, valamint az avar és a honfoglalás kor népességének biológiai rekonstrukciójáról az Alföldre vonatkozóan. Az egyes populációk kapcsolatainak embertani vizsgálati eszköze a biológiai távolság számítása, azaz a hasonlóság vagy különbség mértékének megadása. Ennek kiinduló elmélete szerint a populációk, melyek között génáramlás van, fonótípusukban is hasonlóbbak lesznek. Ezt azonban számos külső körülmény befolyásolja, hiszen a környezeti tényezők is döntő szerepet játszanak a kvalitatív vagy kvantitatív módon leírható jelenségek kifejeződésében, így például a genetikai markerek erősebben hatnak az agykoponya, a környezeti tényezők pedig az arckoponya részeire.4 A taxonómiai vizsgálatok során a morfológiai jellegekből levonható következtetéseket az erősen szubjektív hatás mellett nagyban behatárolja, hogy azokban az ázsiai országokban, amelyekben a mongolid típus képviselői koncentrálódnak, nem végezték el a széleskörű 32
