Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Pomozi Péter: A történeti nyelvészet őstörténeti alkalmazhatóságáról: lehetőségek és korlátok
A TÖRTÉNETI NYELVÉSZET ŐSTÖRTÉNETI ALKALMAZHATÓSÁGÁRÓL... törökségi-ősmagyar kapcsolatok jobb megértése szempontjából. Itt azonban emlékeztetnék arra, amit a magyar nyelv Kárpát-medencei nyelvi kapcsolattörtének kutatásakor szüntelenül hangsúlyozok: lehet, hogy mi a magyar nyelvtörténetre és a magyar történelemre fókuszálunk, de a rendelkezésünkre álló nyelvi cserepeket akkor tudjuk igazán hitelesen és eredményesen összeilleszteni, ha a két- és többnyelvűségen alapuló huzamos nyelvi kapcsolatokat nem egyirányú utcaként, hanem kölcsönhatásaiban szemléljük, és ennek megfelelően nemcsak más nyelvekből származó magyar jövevényszókra összpontosítunk, hanem más nyelvek magyar jövevényszavait is a lehető legintenzívebben kutatjuk. A magyar nyelv háromezer éves fennmaradása elég erős jele annak, hogy nem lehetett alávetett presztízsű, ebből pedig egyenesen következik, hogy életszerűden, mégha kutatástechnikai szempontból31 sokszor teljesen érthető is az egyirányú etimológiai közelítés. 31 Bizonyos helyeken és időkben nem a szimmetrikus vagy kétirányú etimológiai kutatásoknak az erős politikai (el)nyomás is gátat szabott, elsősorban Ceausescu romániai uralma idején. 32 A germán, szláv és neolatin nyelvek hangsúlyos és/vagy ragozott egyes szám első személyű személyes névmásainál „köszön vissza” a szókezdő m-, pl. angol me ~ német mich, mir ~ olasz me ~ lengyel mi, mnie ~ orosz mchx , mhc . A magyar én fenti megfelelési sorba tartozása vitatott, a csuvas idetartozása kizárható. 33 Pusztay 2020, 100-129. Meg kell jegyezni végezetül, hogy az alapigés szókincstáblázathoz hasonló képet kapnánk a grammatikai alapok összevetésekor is, ha a magyar nyelv legősibb ténylegesen kimutatható elemeire lennénk kíváncsiak, azzal a különbséggel, hogy itt a finnugor-török megfelelések százalékos aránya valamivel magasabb lenne. (Többek közt primér esetragokra, a mutató és kérdő névmások rendszerére gondolhatunk itt). Azonban a finnugor-török százalékos arány emelkedése ezen esetekben, ha nem is feltétlen nosztratikus jellegű, de mindenképp tágabb eurázsiai összefüggésekre utal: pl. magyar én ~ délészt-finn m(i)nä ~ vjatkai mari min ~ udmurt mon ~ csuvas epe ~ tatár mim ~ oszmán-török bin ~ kirgiz men ~ üzbég men ~ kazah men ~ jakut min32 . Bővebben a magyar-törökségi összehasonlításhoz Pusztay János legfrissebb könyvéből találhatni érdekes adalékokat.33 307
