Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Pomozi Péter: A történeti nyelvészet őstörténeti alkalmazhatóságáról: lehetőségek és korlátok
A TÖRTÉNETI NYELVÉSZET ŐSTÖRTÉNETI ALKALMAZHATÓSÁGÁRÓL... egyes munkákban, ezek érdemi kritikai elemzését Harri Moora észt őstörténész indította el 1956-ban, majd Ago Künnap tömören rendszerezte a családfa-kritikusok addigi nézeteit és új elképzeléseit a kilencvenes évek második felében.20 Jelen sorok írója a családfa mellett külön figyelmet szentelt a szintén evolucionista gyökerű rekonstruált alapnyelv értelme(zhete)tlenségének, mint a történeti nyelvészetben meggyőződése szerint elavult és teljességgel szükségtelen elemnek. Családfa és alapnyelv problémáinak részletes elemzését a The impossibility of the evolutionary metaphor: Neogrammarians and family trees c. tanulmányomban adom.21 Ehelyütt röviden csak annyit említenék meg: az alapnyelvi rekonstrukció normatív, a tényleges nyelvi variabilitástól, továbbá morfológiai és más kivételektől mentes, teljesen életszerűden nyelvállapotot tükröz, olyan képet sugall, mintha egy nyelvcsalád minden leánynyelve valóban egyetlen posztulálható ősre menne vissza. Egy ilyen retrospektív keret premisszái önmagukban is erősen vitathatók Eurázsia nyelvi történetének utóbbi húsz-huszonötezer évét tekintve, a rekonstrukció tautologikus felhasználása a nyelvrokon nyelvek belső kapcsolatainak ábrázolásában, ill. a hangtörténeti folyamatok leírásában pedig még inkább.22 rópai tudományos köztudatba. Jelen sorok írója nem kompetens és nem is kívánja értékelni a természettudományok evolucionista metaforáinak létjogosultságát, fenntartásai a társadalomtudományi alkalmazásra, azon belül is főleg a kritikátlan nyelvészeti alkalmazásra vonatkoznak, legyen szó hagyományos vagy számítógépes filogenetikai közelítésekről. 20 Moora 1956, 45, Künnap 1998, 8-10, 27-65. 21 Pomozi2018. 22 Vö. Künnap 1998, 9; Pomozi 2018, 107-121. Tudománytörténeti szempontból vitathatatlan, hogy néperedet és nyelveredet összekapcsolásának a biológiai családfák nyelvészeti metaforája, a nyelvi családfa újabb lökést adott, ráadásul az egységes alapnyelv premisszájával a valós nyelv( történeti) folyamatoktól idegen vizuális és gondolati keretbe terelte a vizsgálódást. Mintha a modern nemzetállami keretek között használt standard nyelvváltozatokhoz hasonló nyelvekkel lehetett és kellett volna számolni a mai nyelvek előtörténetében. Mintha a mai eurázsiai nyelvcsaládok vélt alapnyelvei előtt a homo sapiens sapiens némán tátogott volna ezen az óceántól óceánig terjedő hatalmas kontinensláncon. Mintha az alapnyelvek deus ex machina, 297
