Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Pomozi Péter: A történeti nyelvészet őstörténeti alkalmazhatóságáról: lehetőségek és korlátok
A TÖRTÉNETI NYELVÉSZET ŐSTÖRTÉNETI ALKALMAZHATÓSÁGÁRÓL... vett összehasonlító nyelvtudománynak (német vergleichendes Sprachwissenschaft, angol comparative linguistics), idősebb testvére9 a történeti öszszehasonlító nyelvészet. Mint látható, itt különböző elnevezések, tudományterületi illetékességek mosódnak egymásba. Hogy pontosan mi a történeti összehasonlító nyelvészeti kutatás és a nyelvtörténeti kutatás viszonya, azt alább, a 3. fejezetben egy színes ábrán próbálom világossá tenni. (Közöttük sem rész-egész, sem mellérendeltségi viszony nincs, inkább egyfajta „feladatmegosztás”.) 9 Fiatalabb testvére a nyelvészeti összehasonlító stúdiumoknak a nyelvtipológia (tipológiai összehasonlítás), habár ennek is vannak 19. század eleji, nem lényegtelen gyökerei. 10 Ezek közé tartozik a magyar szempontból sem érdektelen Martin(us) Fogel(ius) (1634- 1675) és Peter Simon Pallas (1741-1811) munkássága: utóbbi II. Katalin cárnő támogatásával olyan szójegyzéket is összeállított az orosz birodalom népei közt tett utazásainak leírásai mellett, melyben 285 szót írt össze kétszáz (!) nyelvből. Linguarum totius orbis vocabularia c. művének első kötete európai és ázsiai nyelvek szavaival 1786-ban jelent meg Szentpéterváron. Az indoeurópai stúdiumok előfutárai közt Sajnovics kortársa, William Jones (1746-1794) érdemel említést, aki a szanszkrit, a görög, a gót és a kelta lehetséges rokonságával foglalkozott. 11 Sajnovics, Johannes: Idióma ungarorum et lapponum idem esse. Magyarul 1. Sajnovics 1994. Sajnovics művében először közli a Halotti beszéd és könyörgés teljes szövegét betűhív változatban és Faludi értelmezésében, és rendkívül bő anyagot, közte szójegyzéket közöl a magyar és a lapp közötti hasonlóságokból; Gyarmathi Sámuel: Affinitas linguae hungaricae cum Unguis fennicae originis grammatice demonstrata. Magyarul Gyarmathi 1999. Gyarmathi már nemcsak lexikával és szóhasonlítással, hanem az alaktan és a mondattan jelenségeivel is foglalkozott, sőt kiterjedt finnugor nyelvi anyagán túl törökségi és szláv lexikai összevetést is végzett. Mivel a magyar közgondolkodásban így vagy úgy, de a nyelvrokonság ügye központi kérdéssé vált, illő, hogy a történeti összehasonlító nyelvészet kialakulásának hátterére és mai eszköztárára a jobb megértés kedvéért külön figyelmet fordítsunk. E tudományszak számos korábbi európai10 , köztük magyar előzmény11 után iskolateremtő módon németföldi egyetemeken, pl. Göttingában alakult ki a 19. század elején, ahol több magyar nyelvről később publikáló tudós is tanult. A földrajzi helyzet természetesen azt is jelentette, hogy a korabeli német kulturális kontextus erőteljesen hatott rá. Amikor az indoeurópai nyelvek, köztük a germán nyelvek rokonságát kezdték kutatni német földön, akkor számos teoretikus úgy gondolta, az indogermán alap291
