Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Pomozi Péter: A történeti nyelvészet őstörténeti alkalmazhatóságáról: lehetőségek és korlátok
MAGYAR ŐSTÖRTÉNETI MŰHELYBESZÉLGETÉS Nem lényegtelen az sem, hogy egy etnikum bonyolult őstörténetében lehetnek egymással laza vagy épp látszólag, jelenlegi tudásunk szerint (még) semmilyen kapcsolatban sem lévő nyelvészeti, genetikai, régészeti szálak. Ráadásul itt van az előzőeknél többnyire kevésbé középpontba emelt folklór-szál is, melyet a magam részéről feltétlen hozzásorolok az őstörténet legfontosabb szálaihoz. Pontosan egy eredetmonda, vagy a hun-magyar folytonosság motívuma olyan elem, amely szájhagyomány útján öröklődhet akár századokon vagy ezer éveken át, így egy adott etnikumnak hosszú időn át sajátja, identitásképző eleme lehet.8 A folklórhagyomány tehát bizonyos szempontból jobban is kötődik a néptörténethez, mint a három másik őstörténeti szál. Szemben a régészettel és a nyelv történetével (is), mely - ahogy a terminus is sugallja, a nyelv története. Nota bene, nem kevésbé izgalmas és nehéz a genetikatudományok természettudományos egzaktsággal felvázolt eurázsiai génmigrációs útvonalainak társadalomtudományi értelmezése: maga a „nép” sohasem tudhatott ősei génállományáról a 20. század utolsó két évtizede előtt semmit, így a még nem létező információknak nem lehetett identitásképző szerepe sem. A DNS-alapú filogenetika a 21. század szülötte, s a genetikának az őstörténet szempontjából különösen releváns részterületei, mint amilyen az archeo- és részint a populációgenetika is, már csak emiatt is nagyon fiatal tudományágak. 8 A folklórnak a nyelvtörténeti vizsgálódások kiterjesztése szempontjából is kiemelt szerepe lehet, erről a harmadik pontban még esik szó. 2. Nép és nyelv másodszor: néhány szó a történeti nyelvészet hőskorának szellemtörténeti hátteréről A történeti nyelvészet a nyelvek történetével, a nyelvek esetleges rokoni és egyéb kapcsolataival, a magyar nyelvtörténet pedig a magyar nyelv történetével és kapcsolataival foglalkozik. Ezt a triviális tényt a bevezetőben mondottak miatt érdemes expressis verbis rögzíteni. A mai (euroatlanti) értelemben 290
