Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Pomozi Péter: A történeti nyelvészet őstörténeti alkalmazhatóságáról: lehetőségek és korlátok
A TÖRTÉNETI NYELVÉSZET ŐSTÖRTÉNETI ALKALMAZHATÓSÁGÁRÓL... kuló, ún. kontaktnyelvészet (kontaktológia) fejtette meg: belátható, a nyelvek egymás mellett élése intenzív, alapesetben többirányú kölcsönhatásokkal jár, s e kapcsolatok kölcsönös interferenciákat okoznak. Ezek a változások, különféle gazdasági, hatalmi, szociális, kulturális okokkal társulva táptalajai a régebbi korokban is gyakori nyelvi dominanciaváltozásoknak és nyelvcseréknek. Ilyen ok lehetett többek közt az exogám házastársszerző gyakorlat vagy egy sztyeppéi nomád civilizáció hatalmi szerkezetének változása: pl. új hatalmi keretekbe ágyazódás vagy nagyszámú idegenajkú népesség (törzs) betagolódása esetén.6 Ahol pedig nyelvcserékkel kell számolni az érintkező populációk között, akár az adott populáció(k) migrációs vagy „helybenlakásos”7 szakaszában, ott értelemszerűen nem fog megegyezni a nyelvek történeti mozgásáról megrajzolható (tér)kép az archeo- és populációgenetikai kutatások nyomán kirajzolódó (tér) képpel. Azonban ettől még mindkét (tér)kép tanulságaira, sőt, ezek egymásra vetítésére is szükségünk van ahhoz, hogy tisztábban láthassunk bizonyos őstörténeti kérdéseket. Nem nyelv és etnikum szembeállítására, hanem nyelv és etnikum tudományos lényeinek higgadt egymás mellé állítására és lehető öszszegzésére van szükség. 6 Ezen folyamatos nyelvcseréknek számunkra szomorú, könnyen (be)látható példája a trianoni békediktátum következtében széttagolt, idegen államok fennhatósága alatt kisebbségi sorba került magyarság. Semmi sem változott genetikailag az érintett területek népességében, mégis drasztikus nyelvcserék kezdődtek az utódállami asszimilációs kényszer hatására. A kisebbségellenes politikai presszió premisszája éppen az volt, hogy nyelvében él a nemzet, tehát ha a nyelvét elvesszük tőle, akkor a nyelvváltás is megtörténik. Tehát nagyon is „egyszerűen” végbemehet akár tömeges nyelvcsere is, mely tömeges identitáscserét, de legalábbis identitásválságot okoz, mégpedig a legkisebb genetikai változás nélkül. Igaz, a felülről irányított, erőszakos asszimilációs politikát szintén nem lehet korlátlanul visszavetíteni korábbi korokba, különösen nem a nemzetállamok előtti korokba, sem pedig a tartósan spontán két- és többnyelvű területek nyelvváltó dinamikájára, azonban néptörténet és nyelvtörténet lényegi össze-nem függésére mégis beszédes példa. 7 Ez a „helybenlakás” egy nomád (nagy)állattartó társadalom esetében igencsak viszonylagos, semmi köze a letelepedett populációk tényleges földhöz-, netán röghözkötöttségéhez. Mindezek miatt látszott célszerűnek számomra áttekinteni, milyen jelentősége van a nyelvtörténetnek az őstörténet szempontjából. Azonnal leszögezhetjük: olyan jelentősége semmiképp sincs, hogy abból messzemenő következtetéseket vonjunk le egy mai etnikum előtörténetére, még kevésbé géntörténetére. 289
