Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Pomozi Péter: A történeti nyelvészet őstörténeti alkalmazhatóságáról: lehetőségek és korlátok
MAGYAR ŐSTÖRTÉNETI MŰHELYBESZÉLGETÉS járultak ahhoz,5 hogy a művelt közvélemény jelentős részében (még inkább) összegubancolódjanak egyes őstörténeti szálak. E körülmények magyarázzák az időnként forró közéleti vitákat és azt a gazdag pszeudofolklór-irodalmat is, mely a kérdést körülöleli sosem létezett kódexek anyagának világhálós közlésétől a sumér-magyar és az etruszk-magyar nyelvrokonság vissza-visszatérő tételeiig. 5 Elvi okból nem adatolom egyik „táborból” sem a vitázók hosszú sorát, mivel írásom célja nem a megbélyegzés, nem a parttalan viták további korbácsolása, hanem nyelvtörténet valós megítélésének, nyelvtörténet és őstörténet valós viszonya láttatásának elősegítése. Nyelv és modern nemzeti identitás fennebb említett kapcsolata is magyarázhatja a felfokozott érdeklődést, mert az érvelők egy része úgy véli, a nyelv eredetével a nép eredetére is fény derül. Csakhogy néperedet és nyelveredet között egyáltalán nem szükségszerű az egyenes összefüggés, sőt! Ami az eurázsiai kontinens utóbbi néhány tízezer évét illeti, annak folyamatosan lakottá váló, összefüggő nagy területeinek nép- és nyelvtörténetében épp a bonyolult, áttételes összefüggések a gyakoribbak. Eurázsia több tízezer éves nyelvtörténetében a mai eurázsiai nyelvcsaládok „suhancoknak” számítanak, s ami ezek előtt volt, nyelvészetileg alig-alig, és csak rettentő hipotetikusan kutatható. Szemben Eurázsia géntörténetével... Igencsak óvatosan kell hát bánnunk nyelv és etnikum kapcsolatának távoli múltba vetítésével. A nyelv- és etnikumtörténet közötti egyenes összefüggés hiányát a Kárpát-medence mai etnikai-nyelvi mozaikjának példáján is könnyű belátni, ahol genetikai szempontból számos „rokonnép” él: pl. a palócot a felvidéki szlováktól kizárólag a nyelv és bizonyos kulturális sajátosságok különítik el, de már a népzenében, népdalmotívumok területi elterjedtségében és a folklór egyéb műfajaiban ismét sok rokon vonást találunk közöttük. Mutatis mutandis ez számos nép viszonyában igaz a Kárpáti régión belül is. Vagyis egyfelől teljesen azonos génállományú populációk is beszélhetnek eltérő nyelvet és vallhatják magukat a modern polgári nemzetfogalom alapján más és más nemzethez tartozónak, másfelől pedig egy adott nyelvet beszélő populációnak is lehet igen színes a genetikai őstörténete. A jelenség nyelvi okát valójában nem is a történeti nyelvészet, hanem a korai modern többnyelvűségkutatás, s az annak nyomán kiala288
