Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Török Tibor: Hogyan illeszthetők a honfoglalók genetikai adatai az eddigi történeti képbe
HOGYAN ILLESZTHETŐK A HONFOGLALÓK GENETIKAI ADATAI AZ EDDIGI... A fentiek alapján kijelenthető, hogy a magyar őstörténet biztosan nem szűkíthető a honfoglaló magyarokra, még nyelvi szempontból sem! Népünk kialakulásában egészen biztos, hogy több keletről bejövő, úgynevezett „lovas nomád” kultúra is meghatározó szerepet játszott: így a szkíták (i. e. 800-100), szarmaták (jazigok i. sz. 50-400) hunok (i. sz. 400-453) és a hunokkal együtt érkező alánok, később az avarok (567-900), majd Árpád népe (860-895). Elvileg bármelyik fenti bevándorlási hullám hozhatott magával magyarul beszélő csoportokat, de valószínűleg több is. A teljesgenom-vizsgálatokból az is kideríthető, hogy a fenti bevándorlások mekkora súlyt képviseltek a Kárpát-medence helyi lakosságához képest. Épp ezért vizsgáljuk jelenleg a teljes népvándorlás kori Kárpát-medence összes régészeti kultúráját genomszinten. A teljes genomokból reményeink szerint rekonstruálható lesz a korszak demográfiai története: hogy kik, mikor és honnan jöttek, mikor, kivel és milyen arányban keveredtek. Végül engedjék meg, hogy néhány szót ejtsek a magyar-obi-ugor nyelvrokonságról. A nyelvészeti alapon létrehozott őstörténeti modell legnagyobb problémáját abban látom, hogy a magyarság elődeit Árpád népére szűkíti, és ezzel elvágja a magyar őstörténet gyökereit a 10. századot megelőző Kárpát-medencei népességektől, akik pedig nyilvánvalóan az elődeink voltak. A nyelvészeti modell másik gyenge pontját abban látom, hogy a manysi-hanti nyelvrokonok jelenlegi élettere alapján azt feltételezi, hogy valaha a honfoglalók ősei is az erdőzónából kerültek a füves pusztákra. Ez utóbbi elképzelésnek már a kezdetektől parázs vita tárgyát kellett volna képeznie, mivel az erdős sztyepp-sztyepp zónához képest a tajgaövezet sokkal kisebb népsűrűség eltartására képes. Ennek megfelelően az emberek és technológiák mozgása az egész eurázsiai zónában a neolitikumtól a történetileg dokumentált korokig mindig délről észak felé történt.24 Például a 8-9. században így kerültek mai helyükre a finnek a délebbi észt területekről (ez genetikailag is igazolva van), ezzel északabbra szorítva a lappokat. Ugyanígy szorította észak felé a finn-permi népeket a balto-szlávok terjeszkedése. Keleten a török nyelvű jakutok szintén 24 Horváth 2019. 23
