Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
M. Lezsák Gabriella: A magyar őstörténet kaukázusi forrásai
A MAGYAR ŐSTÖRTÉNET KAUKÁZUSI FORRÁSAI • A 10. századi, honfoglaláskori Kárpát-medence régészeti leletanyagának szintén vannak párhuzamai a Kaukázus északi előterében, amit az ott előkerült magyar típusú leletek, pl. palmettamotívumos, nemesfém szerelékes szablyák, veretes, illetve lemezes tarsolyok, ún. magyar bordűrrel ellátott övdíszek és az Andrejevszkaja scseli palmettamotívumos, aranyozott ezüstlemezes haj fonatkorong tanúsítanak. A 2019 őszén megvalósult első magyar-orosz régészeti feltárás tanúsága szerint a hamvasztásos és a katakombás temetők mellett az Északnyugat-Kaukázus térségében vannak aknasíros temetők is; utóbbiak kutatása a korai magyar történelem hiteles megismerése miatt elengedhetetlen. A Kazár Kaganátus etnikai kérdéseinek tisztázása érdekében azonban a másik két temetkezési típust is vizsgálnunk kell. Az avar honfoglalással (568) egyidőben, majd a 7. század második felében a Kárpát-medencébe települt kutrigur, szabir és onogur népek miatt kiemelten fontos a Meótisz-melléki és Kubán-vidéki bolgárnak meghatározott temetők régészeti és embertani vizsgálata, elsősorban a Kárpát-medencei avar kori temetkezések függvényében. A régészeti kutatások horizontját tehát nem szűkíthetjük le kizárólag a 9-10. századra, hanem az onogur, szabir és hun hagyományok miatt az ezt megelőző időszakok helyszíni régészeti kultúráit (és embertani anyagait) is meg kell vizsgálnunk. • A Julianus barát által 1236-ban a Volga mentén megtalált és később a baskírokba olvadt magyarság nem értelmezhető őshazában maradt néprészként, sokkal valószínűbb, hogy Kovrat onogur-bolgár uralkodó halála (665) után a bolgárok egy részével délnyugati irányból telepedhettek a Volga mentére. Egyes csoportjaik a prémkereskedelem (és az uráli ércbányák) miatt innen juthattak az Urál vidékére, annak déli előterébe és Nyugat-Szibériába. Ezt a régészeti megfigyelések is megerősítik, hiszen az ottani „magyargyanús” sírokat tartalmazó temetőknek nincs előzményük. A középkori krónikák Magna Hungáriája tehát nem lehetett a magyarság őshazája. • Tóth Tibor antropológus kutatásai szerint az Azov melléki és nyugat-kazahsztáni szarmata kori leletek mutatják a legnagyobb hasonlóságot az „ősmagyarokéval”, a legközelebbi nyelvrokonainknak 233
