Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
M. Lezsák Gabriella: A magyar őstörténet kaukázusi forrásai
MAGYAR ŐSTÖRTÉNETI MŰHELYBESZÉLGETÉS lovas temetkezést dokumentáltak.141 A ló koponyája és a két mellső végtagja az emberi lábak mellett, míg a ló másik két lábszára az emberi váz feje mellett feküdt.142 A sírban talált, a férfi feje mellé helyezett korsó alapján a temetkezést a 8. századra datálták.143 A közeli tmutarakányi erőd feltárása során talált hasonló kerámiát Cshaidze a 10. század közepéig keltezte.144 Erdélyi István a nyugat-keleti tájolás, a nyakban viselt kék gyöngy és a részleges lovas temetkezés miatt a Képiben talált sírt „ősmagyarnak” tartotta,145 a hazai tudományos kritika azonban a magyarként történő meghatározást nem fogadta el.146 A részleges lovas temetkezés típusa (a halott lábánál elhelyezett lóbőr, és a halott felé fordított lókoponya) viszont a magyar etnikai meghatározás felé dönti a mérleg nyelvét, hiszen ezt a temetkezési formát egyértelműen magyar jellegzetességnek tartják.147 141 Erdélyi 1977b, 249-255. A lelőhelyről bővebben: CopOKnna 1959, 124-130. 142 Erdélyi 2008, 67, 113, 42. kép. 143 Erdélyi 2008, 67. 144 Hxan/í3e 2008, 194. 145 Erdélyi 1977b, 249-252; Erdélyi 2008, 23. 146 Erdélyi 2008, 23. 147 „A korai magyarok temetkezési szokásainak feltételezett formáján (a 10. századi leletek jellemzői alapján) a sírgödörnek egy egyszerű formája értendő, amelyben nyugat-keleti tájolású, háton fekvő, nyújtott csontváz, valamint egy részlegesen eltemetett ló helyezkedik el (az esetek nagy részében a halott bal oldalán, a lábnál található a lókoponya és az állat végtagjainak alsó részei). Fontos jellemző a nyugat-keleti tájolás, mert ez automatikusan kizárja elemzésünkből az 5. század második fele - 7. század első fele közötti időszak kelet-európai nomád leletei közül azokat, amelyeknél teljes egészében a meridionális (észak-déli) tájolás dominált” (Komar 2018, 78.). 148 Erre a hiányosságra több kutató is felhívta már a figyelmet: Id pl. Veres 1985b, 120; Bakay 1999, IV-V; Erdélyi 2008, 22; Szulovszky 2015, 656; M. Lezsák 2017b, 64; Gáli 2019, 60-61. Mint az itt kifejtettekből is látható, az Azovi-tenger keleti mellékének, a Kubán-vidéknek és a Kaukázus északi előterének magyar őstörténeti szempontú átfogó régészeti vizsgálata még nem történt meg.148 E hiány felszámolása a jövőbeli régészeti kutatások egyik fontos feladata. A kutatási programmal összhangban nyilvánvaló, hogy az Andrejevszkaja scseli ásatásokat folytatni kell, de azokon a lelőhelyeken is feltárásokat, illetve hitelesítő ásatásokat kellene kezdeményezni, ahonnan a Kárpát-medence honfoglaláskori emlékanyagának legközelebbi párhuzamai származnak (pl. Barakajevszkaja, Gelendzsik, Bujor, Gaj-Kodzor). A 228
