Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
M. Lezsák Gabriella: A magyar őstörténet kaukázusi forrásai
MAGYAR ŐSTÖRTÉNETI MŰHELYBESZÉLGETÉS nult vissza, ahol rövidesen egy Muagerisz nevű hun uralkodót említenek a bizánci források. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a magyar népnévvel kapcsolatba hozható ogur, utigur, kutigur, onogur, szabir népnév a Kaukázus környékén és nem az Urálban vagy Nyugat-Szibériában tűnik fel elsőként, sőt a bolgárok uralkodó dinasztiája a magyar hagyományhoz hasonlóan Attila (és írnek, Attila fia) nevével kezdődik.42 Rámutatott, hogy az Azovi-tengertől keletre visszavonult hun törzseket, a bolgárokat, onogurokat, kuturgurokat 630 körül Kovrat szabadította fel az avar uralom alól, de amikor a 7. század közepén meghalt, és birodalma felbomlott, legidősebb fia, Batbaján népével az Azovi-tenger, illetve a Kubán vidékén maradt, majd 671 táján meghódolt a kazároknak, és még a 9. század elején is a kazár kagán alattvalója volt. Itt tűnik fel a források szerint a 8. század vége felé a „hét magyar törzs” is, akik „820-830 körül a kazároknak lettek hol szövetségesei, hol ellenségei, de semmi esetre sem kívánatos szomszédai: kezdetét vette a hét magyar és Batbaján népe közt az a szoros kapcsolat, mely a kozároktól való elszakadásra s a két nép, magyar és hun-kabar szövetségére vezetett.”43 Nagy Géza úgy vélte, hogy a kuturgurok csatlakozása hun és kaukázusi jellegű avarkori leleteink történeti hátterét is megvilágítja: „később sem szűnt meg a Kaukázustól északra tanyázó hun-népekkel való összeköttetés; 597 körül tarniakhok, kotzagérok és zabenderek (szabirok), 678 felé pedig Kubánmelléki onugundur (onugur)-bolgárok költöztek Pannóniába az avarok közé. Lehettek az onogurok magyarok, s véleményem szerint azok is voltak.”44 Nagy Géza fenti észrevételét írott források és régészeti megfigyelések alapján László Gyula dolgozta ki részletesen, ami a „kettős honfoglalás” néven vált ismertté. Szerinte Kovrat fiával, Kuberrrel és népével, az onogurokkal a Kárpát-medencében „erős kaukázusi kapcsolatokat mutató elemek” is megjelentek, amelyek „javarésze magyar” lehetett. Ügy vélte, hogy ennek az övdíszeiről elnevezett griffes-indás régészeti kultúrának a párhuzamai a „Volga mente, Kaukázus, távolabbi keleti területek” felé vezetnek, és ezek a területek „mind számba jöhetnek a magyar őstörténet kérdéseinek felvetődésekor.”45 42 Nagy 1894, 79-95. 43 Nagy 1912,218-219. 44 Nagy 1906,405. 45 László 1970, 163-164. Korábban ld.: László 1943, 194. 204
