Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)
Török Tibor: Hogyan illeszthetők a honfoglalók genetikai adatai az eddigi történeti képbe
HOGYAN ILLESZTHETŐK A HONFOGLALÓK GENETIKAI ADATAI AZ EDDIGI... dence letelepedésre alkalmas területeit sem tudta létszámánál fogva teljesen kitölteni.” Az SZTE Szabadegyetemen ugyanerről így nyilatkozott:10 „Viszonylag kis létszámú népesség érkezett, a régészeti adatok alapján a létszám becslések alsó értékei reálisak [ti. 80-100 ezer].” 10 Révész 2018. 11 Anthony 2007. 12 Hölbling 2010. Egy kisebbségi elit valóban képes lehet a többséget nyelvileg asszimilálni, de ez csak meghatározott feltételek között lehetséges. David Anthony szerint ez akkor működik legsikeresebben, ha az elit egy teljesen új életformát, társadalomszervezési módot és technológiát honosít meg, amibe integrálni tudja a helyi vezető réteget.11 A honfoglalók azonban nem hoztak magukkal a korábbitól jelentősen eltérő új társadalmi, katonai vagy gazdasági-technológiai rendszert, hisz életmódjuk nem különbözött számottevően a korábbi hun vagy avar társadalométól. A késő avar államhatárokat állították vissza, folytonos maradt az avar településrendszer, és az avarok által nyitott vasbányák használatát folytatták. Azt is tudjuk, hogy a nomád társadalmakra egyáltalán nem volt jellemző az etnikai alapú államszervezés, ami a középkori Magyar Királyságról is elmondható, amely ráadásul hivatalos nyelvként a latint vezette be. Hölbling Tamás a nyelvi asszimilációban oly sikeres Római Birodalom példáján az asszimiláció feltételeit nyolc pontban határozta meg, és kimutatta, hogy ezek mindegyike hiányzott a honfoglalás kori Kárpát-medencében.12 Még ha megtörténik is a nyelvváltás, ahhoz hosszú időszak kell. A kunok közül például sokan még 300 évvel a bejövetelük után is beszélték a kipcsak nyelvüket, a Római Birodalomban pedig 400-600 év kellett a teljes asszimilációhoz. A magyar nyelv azonban a 10. századot követően gyanúsan gyorsan uralkodóvá vált a Kárpát-medencében. Hoffmann István legelső írott forrásunkból, a Tihanyi alapítólevélből kimutatta, hogy „az alapítólevél anyaga alapján elemezhető csaknem száz helynév között mindössze kettő olyan található, amelynek keletkezését nem a magyar19
