Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)

M. Lezsák Gabriella: A magyar őstörténet kaukázusi forrásai

A MAGYAR ŐSTÖRTÉNET

KAUKÁZUSI FORRÁSAI

A MAGYAR ŐSTÖRTÉNET KAUKÁZUSI FORRÁSAI

M. LEZSÁK GABRIELLA

„Az Akadémia és az egyetem által elfogadott finnugor származtatás száműzte a kutatók érdeklődési köréből mindazt, ami ellentmondott volna a tannak, és ez az egyoldalúság mind a mai napig uralkodik a magyar őstörténet kutatásában: a régészek szinte csak illusztrációkkal szolgálnak a nyelvtudomány tételeihez” (László Gyula)1

1 László 1994, 8.

ABSZTRAKT: Jelen dolgozatban a magyar eredethagyomány alapján a Kaukázus térségére vonatkozó kutatásokat foglalom össze, bemutatom a 2016 óta éves rendszerességgel végzett észak-kaukázusi régészeti kutatóutakat, és a Magyarságkutató Intézet támogatásával az Északnyugat-Kaukázusban, az Ana

pa város

melletti Andrej

evszkaja

scselben (Oroszország, Krasznodari határterület) megvalósult első magyar-orosz régészeti feltárás eredményeit is. Az áttekintés tanulsága, hogy a Kaukázus térségét nem lehet kiiktatni a magyar őstörténeti kutatásokból, hiszen több diszciplína forrásanyaga is ennek a területnek a közelebbi és tágabb környezetébe vezet. Ezt támaszthatja alá pl. a magyarságnak az onogurból levezethető, idegenek által használt neve, a magyarok régi szabir-szavárd neve, a magyarság eredetmondája: a csodaszarvasmonda, a bolgár-török „jövevényszavak” magas aránya, a „magyar típusú” leletek és temetkezési szokások jelenléte a térségben, vagy a kortárs kútfők magyarokra vonatkoztatott helyi ada- 195