Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)

Gáll Erwin – Fülöp Réka: A Kárpát-medencei honfoglalás kor régészeti kutatásának stádiuma. Régészeti források alapján levonható következtetések

A KÁRPÁT-MEDENCEI HONFOGLALÁS KOR RÉGÉSZETI KUTATÁSÁNAK... A más, egyszerűbb leletek, mint például a lemezből kivágott pántkarpere­­cek (nagyon sok esetben fegyveres férfiak temetkezéseiben) elterjedése is kö­rülbelül ugyanazokat a tendenciákat mutatja földrajzi szempontból. E jelenségek kapcsán eddig elvégzett vizsgálatok különféle történetszocio­lógiai, régészeti és történeti jellegű megfigyelést és kérdést engednek meg: 1. A különféle tárgykategóriákon végzett tipokronológiai elemzések alap­ján a leletanyag É -5 D-i irányú lépcsőzetes elterjedése arra utal(hat), hogy a Kárpát-medence elfoglalását, illetve a terület és az itt talált né­pességek meghódítását, az elitjeik strukturális integrációját egy, nagy­jából É D-i, illetve É DK-i, É DNy-i irányú politikai folyamatként foghatjuk fel a 10. század folyamán. Követhetőségük a hatalmi hálózat­rendszereibe bekapcsolt népességek településterületein egy adott kul­turális miliő területi elterjedését jelzi, mivel a honfoglalás kori kultúra kialakulása részben Kárpát-medencei történetszociológiai jelenség. Mindezek alapján, akkor a jövőben a kutatás egyik feladata e folyama­tok regionális kutatása lehet. 2. A régészeti szempontból új horizont és az írott forrásokban is említett hatalmi struktúra 10. századi Kárpát-medencei megjelenése közötti azonosíthatóság nagyjából ténykérdés, következtetésképpen felmerül a kérdés, hogy az eddigi rendelkezésre álló és az elit temetkezések le­letanyagához sorolható régészeti jelenségek alapján milyen következ­tetést vonhatunk le a magyar honfoglalással kapcsolatban. Hogyan értelmezhetünk - e földrajzi jelenségek elemzése alapján - olyan kér­déseket, mint a magyar honfoglalás térbelisége, időrendje és jellege? Kárpát-medencei belső írott források hiányában az elmúlt 100 évben a temetőrégészet lényegesen meghatározta a történeti interpretációkat is. Idővel pedig szemléletbeli sémát is eredményezett: a leletek előkerülé­sének makrotopográfiai jellege alapján a 20. század során a Kárpát-me­dence 10. századi településrendszerét és uralmi területeit úgy rajzolták meg, ahogyan ezt a feltárt temetők, illetve sírok jelezték. Ezzel a fel­fogással szemben, a módszertan fejlődésével, más európai területeken már régebben megfigyelték, hogy e két fogalmat szükséges elválasztani egymástól. Az uralmi elitek általában jóval nagyobb területeket von­179

Next

/
Thumbnails
Contents