Neparáczki Endre (szerk.): Magyar őstörténeti műhelybeszélgetés - A Magyarságkutató Intézet Kiadványai 20. (Budapest, 2020)

Gáll Erwin – Fülöp Réka: A Kárpát-medencei honfoglalás kor régészeti kutatásának stádiuma. Régészeti források alapján levonható következtetések

MAGYAR ŐSTÖRTÉNETI

MŰHELYBESZÉLGETÉS

nyíre a ló részei nélkül, de abban az esetben, ha mégis behelyezték a ló részeit a sírba, a lószerszámokat nem díszítették. Ez a csoport nagyobbrészt egy későbbi horizontja lehet a honfoglalás kori női síroknak, földrajzi elterjedésük sem teljes mértékben egyezik meg az úgynevezett rozettás lószerszámos temetkezésekkel.

Természetesen ez egy nagyon leegyszerűsített változata a nagyon színes 10. századi temetkezési horizontnak, ugyanakkor sok esetben e csoportok sírjai ugyanazon temetőkben is ismertek.

Ezen régészeti adatok alapján számos, a régészeten túlnövő megfigyelés, illetve elsősorban kérdés fogalmazható meg:

1. a

10. századra keltezhető temetők/sírcsoportok előkerülésének makrotopográfiai elterjedése körülbelül keletről a Kárpát-medence Maros és a Kis-Szamos vidékéről, nyugati irányban majdnem a Fertő tóig terjedt, északi irányból pedig a Sajó, Ipoly felső-, illetve a Nyitra és a Vág középső szakaszaitól megközelítőleg Belgrádig követhető.20

2. Főleg

az utóbbi időben kiterjedt régészeti ásatások, illetve az elvégzett régészeti tipokronológiai vizsgálatok, amelyeket kibővítettek a radiokarbon (14C) elemzések, arra engednek következtetni, hogy ebben a pillanatban kronológiai szempontból teljes biztonsággal a 10. század első kétharmadára keltezhetően a Kárpát-medencében csak magányos sírokat, sírcsoportokat, illetve kevés sírt számláló kis temetőket tudunk kimutatni, elsősorban a medence középső területein, illetve az Erdélyi-medence térségéről mindössze Kolozsvár területéről.21

3. Az

előbb említett tipokronológiai elemzések alapján a letelepedést jelző nagyobb sírszámú temetők megjelenése nem keltezhetők a 10. század első harmadára. A feltárt temetők - sokszor akár ugyanazon kistáj teme22

23

20 Kiss 1983; Bálint 1991; Révész 1996a; Kiss 2000; M. Nepper 2002; Istvánovits 2003; Révész 2008; Demo

2009;

Gáli 2013; Tóth 2014; Horváth 2014; Gallina-Varga 2016; Horváth 2019; Révész 2019.

21 Ld.: Gáli 2019, 1-2. térkép.

22 Ebből a szempontból szükséges megemlítenünk, hogy az eddig 10. század elejére keltezett Püspökladány-Eperjesvölgy temetőjének használata valójában a 10. század második felétől keltezhető. Bodri 2018, 291-303.

23 Bővebben ld.: Gáli 2019, 115-216, 2. térkép.

176