Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1984 (Budapes, 1986)
A szekciók ülésein elhangzott főbb előadások - Műszaki könyvtáros szekció - Vajda Erik: A műszaki szakirodalmi tájékoztatás közvetítésének beépülése a közművelődéi könyvtárak és a helyi szakkönyvtárak funkcióiba
célokra. Bizonyos, hogy más a helyzet az olyan városokban, ahol tudományegyetemek, műszaki egyetemek, orvosi egyetemek, vagy hasonló felsőoktatási intézmények működnek (pl. Debrecen, Szeged, Veszprém, Miskolc, Győr, Pécs) mint más megyeszékhelyeken és egyéb varasokban. Vannak emellett olyan elképzelések is, amelyek a könyvtári és a szakirodalmi tájékoztatási intézményrendszeren kívüli szakmai társadalmi szerveknek akarnak kiemelkedő közvetítő szerepet juttatni, pl. a MTESZ megyei szervezeteinek. Személy szerint szkeptikus vagyok a MTESZ, vagy akár a TIT szervezeteinek szerepét illetően. Kételyeim oka, hogy ezeknek a szervezeteknek nincs hasonló szolgáltatási háttere és tapasztalata, hogy aktivitásuk korántsem mindenütt biztató, hogy elsősorban olyanokat vonzanak magukhoz, akik az adott réteg legaktívabb részét alkotják. Ezeknek pedig bőven meg van az „áru im ser et ük" ahhoz, hogy tudják, mire van szükségük és elég aktívak ahhoz, hogy kiverekedjék munkahelyen keresztüli ellátásukat. Ennek ellenére nem vitatható, hogy e társadalmi szervezeteknek is lehet szerepe a szakirodalmi tájékoztatási szolgáltatások közvetítését célzó együttműködésben. Milyen követelményeknek kell a közművelődési könyviáraknak eleget tenniük? Mielőtt még a közvetítési követelményekről beszélünk, mintegy emlékeztetőül néhány szó az ellátási követelményekről. Az előadás kezdeti részében a szakirodalmi információk iránti szükségleteknek, igényeknek két nagy kategóriájáról beszéltem, és ezek közül az első az általános szükségletek és igények kategóriája volt, tehát azoké az igényeké, amelyek nem közvetlenül a munkavégzés kapcsán, hanem az állampolgár általános művelődési igényei körében merülnek fel. Már akkor utaltam rá, hogy ezeket az igényeket elsődlegesen a különböző rendű és rangú közművelődési könyvtáraknak kell elégíteniük, a területi hálózattól kezdve a szakszervezeti hálózaton keresztül egészen az iskolai könyvtárakig. Ezekről azonban a továbbiakban nem beszélek, hanem azokra a követelményekre szorítkozom, amelyeket a közművelődési könyvtáraknak abszolút vagy relatív értelemben teljesíteniük kell a munkához szükséges szakmai információk kielégítését célzó szakirodalmi tájékoztatási szolgáltatás közvetítése terén. Az első, abszolút követelmény - amely „ad absurdum"a legkisebb közművelődési könyvtárra, tehát a községi könyvtárakra, vagy a kis üzemi, szakszervezeti könyvtárakra is kiterjed (ha csak az utóbbiak közvetlen közelében, vagy velük egy szervezetben, illetve egy fenntartó által fenntartva nem működik e feladatot átvállaló szakkönyvtár) — hogy felvilágosítást tudjanak adni: mi/yen szakirodalmi tájékoztatási szolgáltatások léteznek, ezek milyen szükségletek és igények kielégítésére alkalmasak, illetve ezekhez milyen intézmények révén, milyen feltételekkel lehet hozzájutni. E követelmény teljesítésével a közművelődési könyvtárak voltaképpen egy általános országos forrástájékoztató (eredeti idegen szóval: referral) hálózat szerepét töltenék be. Természetesen tudom, hogy ez a követelmény ilyen formájában abszurd. Egyéb, még említendő feltételek hiánya mellett a közművelődési könyvtárak jelentős része ennek már csak szakképzett személyzet híján sem tud eleget tenni. A rendszer egészére azonban mégis kiterjeszthető a követelmény, 73
