Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1984 (Budapes, 1986)
A szekciók ülésein elhangzott főbb előadások - Műszaki könyvtáros szekció - Vajda Erik: A műszaki szakirodalmi tájékoztatás közvetítésének beépülése a közművelődéi könyvtárak és a helyi szakkönyvtárak funkcióiba
Lényegesebbnek látszik témánk szempontjából az alapfogalmak egy másik körének tisztázása is. Ezúttal nem közvetlenül az információs szükségletekről, vagy igényekről, hanem az ezek kielégítésére alkalmas, vagy legalábbis erre szánt tájékoztatási szolgáltatásokról van szó. A szolgáltatásokkal kapcsolatban felmerülő egyik kérdés az, hogy kihez szólnak ezek a tájékoztatási szolgáltatások. Végeredményben természetesen mindegyikük az információkat hasznosító „végső" felhasználóhoz, tehet a kutatómérnökhöz, vagy a termelésirányítóhoz, vagy a kutató, illetve gyógyító orvoshoz stb. szól. Mégis különbséget kell tennünk abból a szempontból, hogy milyen közvetlenséggel közelítik meg ezt a végső felhasználót. A tájékoztatási szolgát tatások egyik része nyilván valóban közvetlenül a végső felhasználóhoz fordul. Mindazok, akik e szolgáltatásokat összeállítják közvetlenül a végső felhasználót célozzák meg, abból indulnak ki, hogy e szolgáltatás kereteit a végső felhasználóval keli egyeztetniük; a szolgáltatás tematikáját a végső felhasználónak kell meghatároznia és neki is kell kézhez kapnia magát a szolgáltatást. E szolgáltatásfajták tipikus termékei a szelektív információterjesztési témafigyelési, SDI szolgáltatások, vagy a különféle retrospektív információkeresési eredmények: irodalomkutatási szolgáltatások, adatösszeállítások stb. Ezeknél igazat kell adnunk a feltételezésnek: e szolgáltatások nem tartanak igényt közvetítőre, illetve majd csak a későbbiekben látjuk meg, hogy miért és mennyiben szorulnak mégis közvetítésre. A szolgáltatások egy másik, igen jelentős fajtája az, amely fele úton áll a közvetlenül a végső felhasználókhoz forduló, illetve a közvetítőkhöz, a helyi tájékoztatókhoz szóló, az ő munkájukat segítő, ahhoz alapot teremtő szolgáltatások között. Ilyenek tipikusan a kurrens referáló és bibliográfiai szolgáltatások, amelyek ugyan eredeti szándékuknál fogva szintén közvetlenül a végső felhasználóhoz szólnának, de amelyeknek gyakran előnyére válik bizonyos átcsomagolás, kiegészítés, amelyek korántsem annyira egyénitettek, mint az előbb említettek; magyar szokáshoz híven gasztronómiai példát említve itt nem valaki személyes ízlésére összeállított menüről van szó, hanem sokkal inkább svédasztalról, ahonnan bárki azt vehet, amit akar, csak nagyobb munkájába telik a válogatás. Igaz, másfelől elkerülte azt a veszélyt is, hogy rossz menüt állítanak össze neki. Végül harmadszor, vannak olyan szolgáltatások is, amelyek kifejezetten a közvetítőhöz szólnak. Nem a közvetítőhöz, mint végcélhoz, hanem valóban közvetítő minőségében szólnak hozzá. A különböző széles körű retrospektív bibliográfiák, a KC-információk és egyéb katalógus-információk, de nem kevésbé az információkeresésre alkalmas helyi adattárakra épített szolgáltatások (például régebben a kartonszolgáltatások, újabban, vagy a jövőben mágnesszalagok, mágnesszalag-fragmentumok, hajlékony lemezek átadása bizonyos adattárakkal) egyaránt a közvetítőt (ha úgy tetszik: a helyi információszolgáltatót) teszik képessé arra, hogy a végső felhasználónak információt szolgáltasson. Ugy tűnik, hogy ezek után egyszerű a helyzet: a közművelődési könyvtárak, vagy bárki más közvetítő szerepéről akkor lehet szó, ha a szolgáltatások második vagy harmadik (mindenekelőtt harmadik) kategóriájával állunk szemben. A dolog azonban a valóságban nem ilyen egyszerű; még két olyan momentum van, amely mellett meg kell állnunk egy pillanatra. 68
