Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1984 (Budapes, 1986)
A szekciók ülésein elhangzott főbb előadások - Műszaki könyvtáros szekció - Vajda Erik: A műszaki szakirodalmi tájékoztatás közvetítésének beépülése a közművelődéi könyvtárak és a helyi szakkönyvtárak funkcióiba
Információs vevőkör — információs áruismeret A tájékoztatási szolgáltatásoknak az a kategorizálása, amely azt veszi alapul, hogy e szolgáltatások kihez szólnak, akkor lenne valóban egyértelmű, ha ezeket az rendelné meg, fizetné elő, akihez szólnak, tehát a közvetlenül a végső felhasználónak szóló szolgáltatások megrendelője mindig maga az egyéni felhasználó lenne, a közvetítőnek és a végső felhasználónak vegyesen szóló szolgáltatásokat pedig legalább az esetek jó részében szintén a végső felhasználók fizetnék elő. A valóságban ez korántsem így van, mégpedig nem abból a látszólagos egyszerű okból következően, hogy a tájékoztatási szolgáltatású« drágák, vagy drágák lennének az egyéni felhasználó részére. A valóságban a szolgáltatások előfizetői, vásárlói szinte kivétel nélkül a végső felhasználók munkahelyei, vagyis önálló gazdálkodó egységek: vállalatok, kutató- illetve fejlesztőintézetek, hatóságok, egyéb intézmények. Hogy ez mennyire így van, azt — gondolom — mindnyájan tudják, de alátámasztásul hadd mondjam el, hogy az GM IKK 21-féle, több ezer példányban megjelenő szakirodalmi tájékoztatója közül összesen 8 példánynak volt — az áremelés előtt — egyéni előfizetője. Az okok nyilvánvalóak. Magyarországon (de egyébiránt ez ugyanúgy igaz a többi szocialista országban, sőt a tőkés nagyvállalatoknál és intézményeknél is) a szakmai informálódás természetes útja és módja az, hogy a munkahely biztosítja a megfelelő szolgáltatásokat, sőt gondoskodik ezek kézhezjuttatásáról, a hozzájuk kapcsolódó háttérszolgáltatások beszerzéséről, fejlettebb intézmények esetében útbaigazításról, sőt a kapott információk „átcsomagolásról", finomításáról és kiegészítéséről. A munkahelyi ellátásnak két természetes oka van: a) A valamely munkaadónál dolgozó szakember joggal várja el munkahelyétől, hogy amint munkájának több szervezeti és technikai feltételét biztosítja (vagy kellene, hogy biztosítsa), úgy gondoskodjék munkájának információs feltételeiről is, annál is inkább, mert ez elsődlegesen a munkaadók érdeke. A másik ok az, hogy az információs piac kínálata túlságosan sokrétű és zavaros ahhoz, hogy abban a végső felhasználó egyedül eligazodjon. A munkahely segítségére siet és valamilyen — többé-kevésbé szervezett belső információs rendszer keretében juttatja hozzá a számára szükséges információkhoz. b) A másik indok a felhasználók hiányos ,á ruismerete" Ennek sokféle oka van; csak néhányat említek meg külön: — maga az informálódás, a rendszeres szakmai tájékozódás követelménye csak az utóbbi években vált annyira általánossá, mint amilyen ma; a korábbi időszakokban elsősorban kutatókra és fejlesztőkre, sőt különösen egyes szakmák kutatóira és fejlesztőire korlátozódott; — maga a tájékoztatási szolgáltatások kínálata hasonlíthatatlanul egysíkúbb, egyszerűbb volt; — rengeteg e tekintetben a téveszme; a használók, sőt a felhasználói információs rendszerekért felelősök jelentős része sem ismeri fel, hogy a szakmai informálódás kifejezetten erre a területre vonatkozó szakismereteket, tehát egy igen bonyolult áru árusimeretét követel meg; ezzel szemben inkább olyan szemlélet alakult ki vezetőink, tudományos és műszaki információ-használó69
