Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1984 (Budapes, 1986)

A XVI. vándorgyűlés plenáris ülésének előadásai - Román Lászlóné dr.: A megyei és a városi könyvtárak szerepe a szakirodalmi információellátásban

szakirodalmi-információs ellátás nélkülünk nehezen lesz megszervezhető és működtethető. Ha ugyanis a szakkönyvtár a szaktartalom szempontjából totalitás és szervezetileg a zártság, akkor a közművelődési könyvtár tartalmilag a sokféleség és szervezetileg a nyitottság megtestesülése. A kettő egymást kiegészíti. Ez nem csupán elméleti feltevés, hanem példa is van már arra, hogyan kapcsolható be, illetve hogyan kell bekapcsolódnia egy megyei könyvtárnak a szakterületi vertikumba anélkül, hogy „idegen testként" viselkednék benne, hogy szervezetileg megtörné a vertikális rendszert, illetve hogy közművelődési jellege miatt feloldaná annak szakmai tartalmát. Ugy gondolom, hogy jogszabály-elemzésünkből nagyobb tévedés veszélye nélkül levonhatjuk tehát azt a következtetést, hogy a könyvtári alapjogszabályok nem teszik kötelezővé a közművelődési könyvtáraknak szakkönyvtári funkciók felvállalását, de még szakirodalmi-információs feladatok ellátását sem. Nincs tehát jogi „kell". Igaz, hogy tiltás sincs. Mindenesetre a jogszabályok alapján legfeljebb azt mondhatjuk, hogy a közművelődési könyvtárak részére kijelölt néhány feladat, mindenekelőtt azok, amelyek a szakmai műveltségi színvonal emelését célozzák, nem láthatók el másképpen, csak ugy, ha legalább a feladat mértékéig szakirodalmi-információs tevékenységüket is kiépítik. Emellett már csak arra hivatkozhatunk, hogy a közművelődés fogalma olyan tág fogalom, amelybe minden belefér, ami az egyének és a társadalom tudatára és viselkedésére pozitív hatással lehet. De mindjárt ellenvetésünk is van. Mert igaz ugyan, hogy az általánosság a cselekvés nagyobb szabadságát biztosítja, de a gyakorlatban nem mindig hasznos, mert az ilyen követelmény túlságosan könnyen teljesíthető, és főképpen, mert nem ösztönöz az aktivitásra. A „kell" azonban nemcsak jogi kategória, nemcsak a jog ösztönözhet valaminek a tevésére, hanem az elméleti normákat nélkülöző valóság is. Amikor tehát azt vizsgáljuk, hogy mit kell tenniök a közművelődési könyvtáraknak a szakirodalmi-információs el latsában, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a valóság kényszerét, amely társadalmi és egyéni igények formájában jelentkezik e könyvtárak működésében. Ennek vizsgálata azonban már átvezet a bevezetőben feltett másik kérdéshez. 2. A közművelődési könyvtárak szakirodalmi-információs tevékenységének mai állapotáról Bevezetőmben említettem, hogy tájékozódás céljából megkerestem a megyei könyvtárakat. A levélre 16-an válaszoltak, de csak kevesen tértek ki a városi könyvtárak tevékenységére. Az általánosításhoz rendelkezésemre álló empíria ezért a megyei könyvtárak megítéléséhez volt elegendő, így mondandóm is elsősorban ezekre a könyvtárakra vonatkozik. A kérdések egyik „csokra" azt célozta, hogy megtudjuk, van-e a könyvtárnak szakkönyvtári funkciója, és ha igen, milyen ennek a funkciónak „földrajzi terjedelme'': országos, regionális vagy helyi ellátási, információszolgáltatási tevékenységet jelent-e. Itt némi kitérőt kell tennem. A közművelődési könyvtárosok körében vitatéma, hogy szakkönyvtári funkcióról, vagy csupán szakkönyvtári feladatokról beszélünk-e. 40