Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1984 (Budapes, 1986)

A XVI. vándorgyűlés plenáris ülésének előadásai - Román Lászlóné dr.: A megyei és a városi könyvtárak szerepe a szakirodalmi információellátásban

Van ennek a jogszabálynak egy behatóbb értelmezést érdemlő előírása, amely az országos feladatkörű szakönyvtárákra vonatkozik. Eszerint az ilyen könyvtár „... szakterületén közvetlenül ellátja az ország bármely településén felmerülő szakirodalmi, valamint e körben a tájékoztatási igények kielégítését, illetőleg közreműködik annak megszervezésében". Mi itt a lényeg? Az, hogy az Mt rendelet a szakirodalmi információs ellátást taglalva egyrészt nem szól a közművelődési könyvtárak ilyen feladatáról, másrészről, hogy képesnek tartja a szakkönyvtárak egyik csoportját, történetesen az országos feladatkörű szakkönyvtárakat arra, hogy a szakirodalmi és szaktájékoztatási igényeket közvetlenül és bármely településen kielégítsék. Az a véleményem, hogy ez — ma és holnap — a jogi illúziók világába tartozik. Egy ilyen „tiszta", egyben országos méretű szakirodalmi-információs rendszert nem lehet feltételezni és kiépíteni! Rendelkezzünk bármilyen dús szakmai fantáziával, elképzelni csak azt lehet, hogy az országos szakkönyvtár — nem zárva ki bizonyos igények közvetlen kielégítését sem — szervezi {nem közreműködik a szervezésben, hanem ő szervezi!) a szakinformációs igények kielégítését! A szervezés sokféle feladatot jelent: igényvizsgálatot, az igénykielégítés tervezését, a rendszer részei közötti kapcsolat formáinak és módszereinek kimunkálását stb. Ha ez így van, akkor kézenfekvő az a következtetés, hogy az országos szakirodalmiinformációs ellátás, ennek országos rendszerként való működése feltételezi minden szakterületen a szakkönyvtári hálózatok kiépítettségét. A rendszer vertikálisan, szakterületenkint egy „vezénylő"' központot, valamint az ellátó-közvetítő alközpontok és az igényekre épülő „legalsó" egységek létét feltételezi. Mint tudjuk, ilyen szervezettségű és működő szakkönyvtári hálózatról — egy-két szakterület, pl. az orvostudományi- egészségügyi kivétel — alig beszélhetünk. Az 5/1978-as KM rendelet a közművelődési könyvtárak szakirodalmi-információs feladatairól mindössze ott szól, ahol felsorolja a hálózati központok tennivalóit. Ez minden hálózati központra (tehát nemcsak a közművelődésire) vonatkozik, és azt a követelményt tartalmazza, hogy „a szakterületi együttműködési köröket is tekintetbe véve egybehangolja a tagkönyvtárak állományának gyarapítását és a könyvtári szolgáltatások iránt jelentkező igények kielégítését". Ennyi és nem több. Arra mindenesetre elég, hogy felkeltse az ember figyelmét, továbbolvasásra ösztönözze^megtudandó, hogy mik ezek az együttműködési körök és mit csinálnak az ellátásban, az igénykielégítésében. A továbbiakban kiderül, hogy szakterületi együttműködési köröket „országos feladatkörű szakkönyvtárak alakíthatnak", és azokban csak „indokolt esetben" vehetnek részt más könyvtárak. Ugy tűnik tehát, hogy a közművelődési könyvtárakat a jogszabály kirekesztette a szakterületi együttműködésből, illetve csak bizonyos (nem ismerhető) feltételek esetén „engedi be" őket azokba. Ha viccelni akarnánk, akkor azt is mondhatnánk, hogy feltehetően akkor léphetünk be ebbe az „arisztokratikus páholyba" ha jól viseljük magunkat és elegendő piros pontot gyűjtöttünk össze a vezető szerepre kijelölt tudományos szakkönyvtártól! Félreértés ne essék: a közművelődési könyvtárak — ismereteim szerint — nem akarnak betolakodni a szakmai együttműködési körökbe, de az a véleményünk, hogy a 39