Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1984 (Budapes, 1986)

A XVI. vándorgyűlés plenáris ülésének előadásai - Román Lászlóné dr.: A megyei és a városi könyvtárak szerepe a szakirodalmi információellátásban

azonnal szembetűnő a fogalmazás általánossága a közművelődési és konkrétsága a szakkönyvtárak esetében. A közművelődésieknek tevékenységükkel nem kevesebbet kell megcélozniok, mint a társadalom általános és szakmai műveltségének emelését, míg a szakkönyvtáraknak a fenntartó által meghatározott igények kielégítését. És amíg a célt a közművelődési könyvtáraknak megint csak olyan általánosan megfogalmazható módszerekkel kell elérniök, mint a nevelést, az önművelést és tájékozódást elősegítő tevékenység, addig a szakkönyvtáraknak a fenntartói igényeket elsősorban tájékoztatás nyújtásával kell kielégíteniük. A közművelődési könyvtárak tevékenységének idézett szabálya, a „tájékozódás elősegítése" kifejezés szerintem nem azonos a szakkönyvtáraknál használt „tájékoztatás nyújtása" kifejezéssel. Az első esetben a kifejezésbe beleérthetjük a szaktájékoztatást, illetve a szakirodalmi információt, a második esetben a kifejezésen ezt kell értenünk. Vannak persze evidenciák, például az, hogy a szakmai műveltségi színvonal emelésével kapcsolatos feladatát a közművelődési könyvtár is csak szakirodalommal, illetve az erre épülő információ-szolgáltatással teljesítheti. Vagy azt, hogy az általános műveltség sem annyira általános, hogy ne lenne „szaktartalma", korunkban pedig egyre inkább szaktudományos ismereteket is magában foglal. Azt mondhatjuk tehát, hogy a tvr-ben a közművelődési könyvtárak szakirodalmi információs tevékenysége implicite, a szakkönyvtárak ilyen tevékenysége egyértelműen szerepel. A végrehajtás elősegítésére hivatott Mt rendelet „természete" szerint konkrétabb, mint a tvr. Témánk szempontjából is az. Ennek ellenére a közművelődési könyvtárakra vonatkozó előírásai nem visznek sokkal közelebb annak eldöntéséhez, hogy kell-e szakirodalmi információs tevékenységet ellátniok az e típushoz sorolható könyvtáraknak. Bár itt a társadalom már konkrétabb cél, mint a tvr-ben, ti. társadalmi tevékenységekre és lakossági rétegekre konkretizálódik, de a jogi elvárás szerint a közművelődési könyvtáraknak nem kevesebbre kell képesnek lenniök, mint arra, hogy a művelődéstől a szórakozásig, a társadalmi élet minden területét és — foglalkozásra, képzettségre, korra és anyanyelvre való tekintet nélkül — az egész lakosságot kiszolgálják. Ha a mindenkori jogalkotót nagylelkűen a bölcsesség képességével ruházzuk fel, akkor biztosak lehetünk afelől, nem gondolhatta komolyan, hogy ilyen társadalmi méretű feladatnak minden egyes közművelődési könyvtár megfelelhet. Ebben az esetben ugyanis a könyvtárakat falusi vegyeskereskedéseknek kellene elképzelnünk. (Lehet, hogy nem is lenne rossz, mert akkor az alapellátás körébe sorolnák a könyvtári ellátást is!) Feltehetően a jogalkotó ezért is hívja fel a figyelmet a más könyvtárakkal és egyéb közművelődési intézményekkel való együttműködésre, illetve más könyvtárak állományának és szolgáltatásainak közvetítésére. És mit mond ugyanez a jogszabály a szakkönyvtárakról? A tájékoztatás mellett szól képzési, megőrző és kölcsönző feladataikról is. Témánk szempontjából azonban az a lényeges, hogy helyi, területi és országos feladatkörű szakkönyvtárak között különböztet. Ezt akár a tvr „önkritikájának" is felfoghatjuk, hiszen az még csak a fenntartói igények kielégítéséről beszél, márpedig a terület és az ország igényei feltétlenül túlmutatnak a fenntartói igényeken. 38