Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1984 (Budapes, 1986)
A XVI. vándorgyűlés plenáris ülésének előadásai - Sárdy Péter: A tájékoztatás-közvetítés jelenlegi és távlati lehetőségei
elterjedtebbet említeném: az érintett könyvtárak érdekeinek különbözőségét, nem ritkán ellentétes voltát. Ezek az érdekek kis részben „szakmaiak", s nagy részben gazdaságiak. Az előbbi csoportba olyan eltérések tartozhatnak, mint, példaként, egy-egy szakirodalmi tájékoztató kiadvány szerkezetének az előállító illetve a közvetítő felőli eltérő megítélése (többnyire egyszerűen kényelmi szempontok alapján). Amíg e téren kellő jóakarattal és rugalmassággal (többnyire a szolgáltatást átvevő alkalmazkodásával, bár nem ez volna a törvényszerű) hamar elháríthatok a problémák, addig a gazdasági-pénzügyi érdekeltérések sokkal keményebbek. Egyszerűsítve arról van szó, hogy a közvetíthető szolgáltatások forrásai, az azokat előállító intézmények többsége működési rendjénél fogva nyereségérdekelt, kevésbé szépen, de talán pontosabban fogalmazva profit-orientált, s nem is elsősorban jó vagy rossz szándékától vezéreltetve. Költségvetési támogatását éppúgy nyereséget feltételezve határozták meg, mint ahogy dolgozóinak jövedelme is függ bevételei összegétől. Aligha tekinthető tehát meglepőnek, érthetetlennek, ha szolgáltatásait pénzért, s nem is nagyon olcsón kívánja adni. A másik partner, a szolgáltatások közvetítője ugyanakkor jórészt olyan könyvtár, amely megszokta (s amelynek használói is megszokták), hogy szolgáltatásai ingyenesek, vagy legalábbis olcsóak; s itt sem csak hagyományról vagy szándékról van szó, de arról is, hogy az e könyvtárakkal kapcsolatban álló használók fizetőképessége igen alacsony (s mögöttük általában nem áll olyan intézmény, szervezet, amely az informáltság árát helyettük kifizeti). A gazdasági érdekek, szempontok ellentéte mellett gyorsan növekvő mértékben válik kiterjedté és súlyossá a technikai lehetőségek ellentéte. Természetes és érthető, hogy a szolgáltatásokat előállító intézmények, ide értve az országos feladatkörű nagy szakkönyvtárakat is, e munkájuk során a legkorszerűbb technika alkalmazására törekednek. Amennyiben pedig e szolgáltatásaik előállítása során maguk is felhasználnak külső (leginkább külföldi) eredetű információ-feldolgozásokat, szolgáltatásokat, amelyek szintén korszerű technikával készültek, ezek a hazai nagy könyvtárak rá is kényszerülnek a modern apparátus igénybevételére. Ily módon viszont egyre gyakoribbá válik, hogy maga a közvetíteni kívánt, erre (is) készült szolgáltatás valóban hatékonyan csak ugyanilyen modern technika (leggyakrabban számítástechnikai vagy híradástechnikai eszköz) birtokában közvetíthető. A szolgáltatási rendszerük kialakítása során leginkább és elsősorban közvetítésre alapozható könyvtárak legnagyobb része azonban nem rendelkezik ilyenfajta berendezésekkel; népgazdaságunk jelenlegi feltételeit és közeli lehetőségeit ismerve nem is valószínű, hogy belátható időn belül felszereltség! színvonala ugrásszerűen megjavulna. Végezetül, az általam lehetségesnek vélt okok sorában essék szó szemléleti kérdésekről is, nem azért mert manapság még mindig divat megoldatlan vagy nehezen előre haladó területeken ezzel előhozakodni, hanem mert úgy vélem, félreértést kell eloszlatnunk: a szolgáltatás-közvetítő tevékenység nem alacsony rendű, nem másodlagos, más könyvtári, információs tevékenységekhez képest, sem színvonalát, sem igényességét, sem jelentőségét tekintve. A szakirodalmi szolgáltatás megfelelő eredményességű közvetítése nagyonis széleskörűen felkészült, kiterjedt ismeretekkel és szakértelemmel rendelkező könyvtárosokat feltételez, s a végső 29
